Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1940-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG IS MAGYAROK, MINDENÜTT — 1919 — I Nt. RÚZSA LÁSZLÓ Irta: VÉGVÁRI Magyarok, mindenütt a vegeken, A csikorgó, vad téli éjeken, Kiknek nincs takarótok, vértetek: A csillagokra gyakran nézzetek! Úgy nézzetek a csillagokra, bátor Szívvel, mint hajdan a rab prédikátor Kemény gályapadon, láncok között, — Mert ime, nincs már, ami összeköt Egymással minket, csak a csillagok, Fenyők, mint Etelközben, agy ragyog. De ködön át, de szemfödélen át, Vájjon ma merre mutat uj hazát? Magyarok, mindenütt a végeken, Posta nem jár a téli éjeken, Levél nem száll kedvestől kedvesig, Ér cdrótok a hirt nem rezgetik: Élünk-e még, vagy sírban pihenünk? — Csak a csillagos ég közös velünk. Az ezerévnél ősibb csillagok, Mint Etelközben, fenyők úgy ragyog. Fenn a Fiastyuk őrzi fiait: Mi nagybeteg anyánk virrasztjuk itt. Magyarok, kiknek nincsen vértetek, A csillagokra gyakran nézzetek! Egy csillagra nézzünk mi mind, merőn, Keleten, délen, völgyben, bérctetőn. És érezze, ki rokonához vágyik: Ezer mértföldről azt nézi a másik. Ha elvész, összeomlik is a hon: Találkozunk azon a csillagon. Nyíregyházán evangélikus tanító volt az édes atyja, ő maga kora ifjúságában került több testvérével együtt Amerikába. Otthon tanítónak készült ő is, mint atyja, itt theológiára ment s palástot öltött, mint bátyja, Rúzsa Ist­ván, a lelkét áldozatos munkával aléltra égető Nestora a magyar lutheránusságnak. Utoljára a clevelandi evangélikusok papja volt. Lel­kes, agilis, muzsikális, mindig vidám ifjú pásztor. Mig csak egészsége állotta a munkát... Évekkel ezelőtt azon­ban ott kellett hagynia őrállomását és mennie nyugatra, délre, naposabb tájak felé uj egészségért... Nem sikerült megtalálnia... "Elment szegény Lacink — írja egyik melegszívű ba­rátja, — megkönyörült rajta az Ur és hazahívta. Azt mondja a felesége, hogy különös dolog történt vele az utolsó két nap. Ő, aki pompásan beszélt angolul, hisz a theologiát a chicagói theologiai intézetben végezte, az utolsó két nap elfelejtett angolul. Csak magyarul beszélt és ha az orvos angolul szólt hozzá, nem értette. Felesé­gének kellett magyarul mondani azt, amit orvosa angolul mondott. Hát nem különös?! “Luther köpeny, kezében magyar biblia, feje alatt óhazai föld... így megyünk el mi is?” Kérdés, amire fájdalmas a felelet. Olyan fájdalmas, mint annak tudata, hogy ismét elment közülünk, kéthazá- ju “innen-oda, onnan-ide siró” amerikai magyarok, Kossuth népe közül egy szeretett, hivő pásztor. Legyen áldott emlékezete közöttünk. r==t A NEW YORKI MAGYAR KÖNYVTÁR HÍREI Nagyobbodás Szeptember elsejétől kezdve a new yorki Magyar Könyvtár helyiségeit kibővítették. Az állandóan szaporodó könyvállomány elhelyezése céljából egész sorozat uj köny­vespolcot szereltek be és külön olvasó terem létesült. Eb­ben az olvasóteremben a Könyvtárt látogató egyetemi hallgatók, újságírók, tanárok, de különösen az első- és másodgenerációs magyarság nyugodtan és zavartalanul fogja tudni olvasni a Könyvtár értékes köteteit. A Könyvtár 300 személyes előadóterme már tavaly is kicsi­nek bizonyult. Most egy újabb hatalmas terem létesült, melyet szárnyas ajtóval kötöttek össze az előadóteremmel. Ha a szárnyas ajtót kitárják, akkor egy hatalmas 500 személyt befogadó terem áll rendelkezésre. Értesülésünk szerint a Könyvtár ezeket a termeket nem csak maga használja, hanem más egyesületeknek és intézményeknek is átengedi használatra. Egy modernül felszerelt konyha és ruhatár egészítik ki a helyiségeket, úgy hogy a jö­vőben a nagyterem vacsorák és táncmulatságok részére is előnyösen felhasználható. Az újonnan alakult Magyar Klub gyönyörű helyiségei közvetlenül a Könyvtárhoz csatlakoznak és pompás berendezésükkel bármelyik new yorki klubnak díszére válhatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents