Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1940-09-01 / 9. szám

e

TESTVÉKISÉG

strips of their many-colored petticoats into the long-forbidden flag of Hungary, and the prancing horse shied as the waving colors closed in upon its rider.

Now, thanks to a second Vienna award, which has shaken the Rumanian King from his throne, the Hungarians have recovered a larger and more important portion of the land they lost in the last war. They are occupying it in eight stages, scheduled to be completed Sept. 15, and once more, in Transylvania as in Czecho-Slovakia. the Admiral on his white horse is the first to cross the border. Hitler drives into the countries he annexes in a wellguarded car after his armies clear the way; but Horthy canters in at the head of his troops, his snowy steed a splendid target for the dispossessed who resent his coming.

Up to date, his fearlessness seems to be justified. If he rides through to the Carpathians without trouble, it will be mostly because Rumania’s anger has turned upon its own rulers. But it will be in some part because the Regent on his horse brings a touch of the legendary, a memory of the past, into the beautiful and broken land he enters.

As a matter of fact, the Regent of Hungary is about the most solid figure in the Continental flux. For tewenty years the head of a kingless kingdom, he has lasted longer than any other postwar ruler. A mere symbol of a crown, the vicar of a non-existent sovereign, he makes the idea of monarchy more powerful than any living mon- archs in the neighborhood. Both as Regent and in his own person, moreover, he is the strongest link with the past in Central Europe. The shade of imperial Austria used to haunt Vienna. Even three years ago it was there, in the dust of the Hofburg, hovering over the desk where Schuschnigg sat with the death mask of Dollfuss. Now it is swept away by a brown tide that spares nothing that used to be, not even ghosts.

But the ghost still walks in the imperial palace at Budapest, a vast shell containing all that is left of an empire. Actually it lives in the warm robust presence of Admiral Horthy. He was once aide-de-camp to Franz Joseph, and speaks so frequently and familiarly of “His Majesty,” that the old Emperor lives, too, as he appeared to the young officer who served him.

The Regent is the keeper of a tradition. He inhabits a guest wing in the monumental pile

éjszakán át varrták piros-fehér-zöld ruhájukból a magyar lobogókat, miket eleddig szigorúan tiltva volt varrniok s a büszkén ágaskodó fehér lovon ülő vezért lengő zászlók borították be.

Most azután, — a második bécsi határozat értelmében — amely a román királyt is lebillentette trónjáról, — a magyarok egy nagyobb és sokkal értékesebb részét kapták vissza a világháborúban leszakított országrészüknek. A visszavétel 8 részletből állott és szeptember 15-re fejeződött be s most itt Erdélyben is, mint annakidején Czecho- Slovákiában, Horthy admirális az első, aki fehér lován átlépi a határt. Hitler, amikor egy-egy országot elfoglaltak, páncélos autón vonult be, de csak mikor csapatai már feltisztitották az utat, Horthy csaptai élén üget fehér lován s a hófehér paripa kész céltábla azoknak, kik bevonulásáért bosszút akarnának állani.

Mind a mai napig igazolva maradt vakmerősége. Ha minden baj nélkül lovagol el a Kárpátokig, főként talán annak is tudható be, hogy a románok haragja most saját vezetőik ellen fordult. Másrészről azonban annak is, hogy a kormányzó a régi legendás időket idézi vissza a csodaszép s oly sokáig elszakított országrész népe lelkében, ahová most igy jött el hozzájuk.

Elvitathatatlan tény az, hogy Magyarország kormányzója egész Európának a legszilárdabb alakja. Húsz éven át egy király nélküli királyság feje, aki régebben kormányozza az országot, mint bármelyik más állam háború utáni uralkodója. Tökéletes szimbóluma a koronának, egy nem létező királyi hatalom helytartója, aki az összbiro- dalom eszméjét sokkal hatalmasabban képviseli, mint bármely szomszédos állam élő uralkodója. Úgy is. mint kormányzó, de mint ember is, a legerősebb kapcsot alkotja Közép-Európában. A császári hatalom árnyéka ott kisért még mindig Bécsben. Még csak három évvel ezelőtt is ott imbolygóit a poros Hofburgban, ahol Schuschnigg ült az asztalnál Dollfuss halotti maszkjával maga előtt. Most már azonban ezt is elsöpörte az a sötét áramlat, ami semmit sem kiméi, még a szellemeket sem. De a szellemek ott imbolyognak a budapesti királyi palota termeiben is, amely palota pedig csak egy óriási üres hüvelye annak, ami a régi császári uralomból megmaradt. A valóságban e hatalom Horthy kormányzó szelíd, de hatalmas személyiségében él itt tovább. Ő egykoron Ferenc József egyik szárnysegéde volt, aki még most is oly gyakran s oly közvetlenül beszél “Őfelségé”-ről, hogy az ősz uralkodó szinte ott él előtte s úgy, ahogyan akkor látta őt ifjú tiszt korában.

A kormányzó a régi tradíció fenntartója. A Duna fölött emelkedő királyi várpalota egyik szár-