Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-07-01 / 7. szám
22 TESTVÉRISÉG the paper which waved above our heads, their eyes grew so large that their broad peasant faces almost disappeared. Then, as the sheet tore apart with a loud ripping noise, we almost fell from the coffin and into the midst of that stricken crowd. The sheets floated stiffly in the air above us like two outstretched wings, and rustled as we dodged about, tring to find a way to leave. My first move had been toward the small back room, but that way was blocked by two pall bearers carrying Kovats, who, appalled by the apparition of two flapping pairs of wings, dropped their burden upon the ground. István by this time was headed for the kitchen door, and I turned about and ran after him. We fled flapping and rustling into the night, and not one of the awe-stricken peasants dared to follow. It was almost dawn when, dog-tired from our adventure, we tiptoed into our house, and slipped into bed. Next day in answer to Mother’s questions we said that we had been invited to assist at the opening of the new theater, which kept us very late. She was proud of her boys, and thought this was none too remarkable, that they should be asked to be present at an important event. What was our amazement, however, on our way to school, to find that every newspaper in town was full of last night’s adventure. We read eagerly. “Two white winged angels work miracle” ran the headlines. What could it mean? Kovats, the papers said, was alive. We looked at each other and read on. The two pall bearers admitted that they had let him fall to the ground, but that was part of the miracle. Kovats then told his part of the story. The night of his “death” he had been sitting on the back steps eating his supper. Some yolk of a hard-boiled egg had lodged in his throat and choked him, and he had gone into a faint which his neighbors had mistaken for death. For two days he remained unconscious. The jolt when the two bearers dropped him must have dislodged the piece of food, said Kovats, and the breath had rushed back into his lungs. Now the other guests gave their share of the details. While they were still thunder-struck by the apparition of two angels leaping from the coffin, they heard the voice of the dead man. Trembling, they turned in his direction. He was sitting upright, holding his aching throat and asking in a husky voice, “What’s this? What’s going on here?” e látványtól. Ahogy mi kiugráltunk s a papirossal bajoskodtunk, amely ott libegett a fejünk fölött, szemük akkorára nőtt meg, hogy széles paraszti orcájuk szinte eltűnt e mellett. Azután, ahogy a papiros éles hangon kettérepedt, mi csaknem kiestünk a koporsóból egyenesen a megrémült soka- dalomba. A papírlapok meredten úsztak a levegőben felettünk, mint két kiterített szárny, majd össze- tépődtek, ahogy ide-oda ugráltunk keresvén, merre menekülhetnénk el. Először a kis hátsó szoba felé indultam, de azt elzárta a két halottvivő, akik Kovátsot hozták kifelé s akik megrémítve a két libegő szárny látomásától, hirtelen a földre ejtették terhüket. István eközben a konyhaajtónak vette útját s én is arra fordultam s kirohantam utána. Libegve és tépázottan kimenekültünk az éjszakába, de a megfélemlített falusi atyafiak egyike sem mert utánunk jönni. Csaknem reggel volt már, amikor kirándulásunktól halálrafáradtan, lábujjhegyen beosontunk házunkba s bebújtunk az ágyba. Másnap anyánk kérdezősködéseire azt mondottuk, hogy az uj szinház megnyitására hívtak meg bennünket, ahol sokáig kellett segédkeznünk. Büszke volt a fiaira s nem gondolt arra, hogy az nevezetesebb esemény volt, mintsem arra éppen az ő fiai jelenlétét tartották volna szükségesnek. Iskolába menet legnagyobb meglepetésünk az volt persze, hogy a város összes újságjai tele voltak az elmúlt éj kalandos történetével. Mohón olvastuk a főcímben: “Két fehérszárnyas angyal csodatette.” Mit akar ez jelenteni? Kováts életben van, mondja az újság. Egymásra néztünk s tovább olvastuk az újságot. A két halottvivő elmondotta, hogy ők akkor a földre ejtették, de az még csak kisebb része volt a csodának. Kováts maga mondta el azután a történet róla szóló részét. Az ő “halála” estéjén ott ült a hátsó lépcsőn s vacsorázott. Egy keményre főtt tojás sárgája valahogy eldugta a torkát s elfojtotta őt annyira, hogy ájultan esett össze, amit a szomszédok tévesen halálnak véltek. Két napig volt igy eszméletén kívül. Az erős zökkenés azután, hogy a két halottvivő leejtette őt, valahogy kilökte torkából az ételdarabot, mondta Kováts s lélegzése egyszerre visszatért a tüdejébe. A többiek is elmondották azután az őket érintő részleteket. Mialatt villámcsapásként megbénultan állottak a koporsóból ki röppent két angyal látomásától, egyszerre meghallották a halott hangját. Remegve fordultak feléje. Ott ült mereven fájós torkát fogdosva s rekedt hangon kérdezte: “Mi ez itt? Mi történik itten?”
