Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-06-01 / 6. szám
20 TESTVÉRISÉG Egyik osztályunk jegyzőjétől kaptam a következő sorokat. Kérdés: Az örökös változta tűskor az alapszabály kimondja nyíltan, hogy 25 cent fizetendő az osztály pénztárába. (74a pont.) Ha az osztály pénztárába, és nem a központi pénztárba, akkor miért követelik, hogy az ilyen 25 centeket bekiildjök a központi pénztárba? legyen szives titkár ur válaszolni a “Testvériség”-ben, hogy minden osztály megértse ezt a kétértelmű paragrafust. Én mostan az ötven centet visszatartom a két végrendelet változtatásért, amíg választ nem kapok. Felelet: Abban igaza van osztályjegyző tiszttársamnak, hogy a szabály 74a pontja szerint az örökösváltoztatás alkalmával fizetendő 25 centet az osztály pénztárába kell befizetni. Máshová nem 'is fizetheti azt a tag, mert a szabály szerint minden tag minden ügyét az osztálynál kell első sorban elintézni. A tag nem küldhet semmiféle befizetést a központi pénztárba. Tagdijait, ha kölcsöne van, annak a kamatait, vagy a kölcsön visszafizetését csakis az osztálynál eszközölheti. Az osztály küldi aztán be a központba minden tag minden befizetését. Az osztályjegyző részletes jelentést küld r számvevőségnek, az osztálypénztárnok pedig egy összegben küldi be az Egyesület pénztári 'hivatalába a nála begyült összeget az osztálypénztárnok: jelentéssel együtt. Ezt a fenti sorokat irő osztály- jegyző tiszttársam mind pontosan olyan jól tudja, mint én. Hiszen havi jelentéseit már évek óta így küldi be. ő lévén osztálya pénztárnoka is, az osztály pénztárnok jelentéseit és a be- gyülí pénzt is minden hónapban beküldte mostanig az engedélyezett le vonások kivételével. Kérem olvassa el a szabály 49-ik pontját. Ott pontosan elő van írva, mit vonhat le az osztály pénztára a begyült pénzekből. Ugyebár nincsen ott, hogy az örökösváltoztatásért befizetett 25 centet levonhatja!? Nem engedi azt meg a szabály 54-ik pontja sem. Hogy a 65-ik pont mit mond, azt is szeretettel ajánlom szives figyelmébe. Ott meg van Írva, mit fizet az uj tag belépésekor a “felvételt eszköz- lö közeg” kezeihez. Ugyebár nem marad az ilyen pénz a "felvételt eszközlő közeg kezeiben,” hanem átadja a közeg a pénzt az osztály pénztárába és az osztály pénztára küldi be a már elmondott módon az Egyesület pénztárába. Osztály jegyző tiszttársam értelmezése szerint a központi pénztár soha sem kapna egy veres centet sem bár milyen néven befizetett pénzekből. Mert ha az örökösváltoztatás dija az osztály pénztárát illeti azért, mert a osztály pénztárába fizette azt be a tag, ugyanazon jogcímen az osztály pénztárát illetné minden más befizetés, mert a tag azokat is az osztály pénztárába fizette be. Nagyon jól tudja osztályjegyző tiszttársam, hogy ez nem igy van. Ha igy volna, meddig állhatna fel Egyesületünk ...! ? Ha minden bevétel az osztály pénztárát illetné és minden kiadást a központi pénztárnak kellene teljesíteni: jól nézne ki az üzlet... 1 Aztán szeretetel kérdezem, mit csinálna az osztály pénztára a befizetett pénzekkel? Ugyebár egyszerűen nevetséges lenne az egész ...! Küldje be csak kedves Tiszttársam azokat a visszatartott ötven centeket. A központ fizetett a nyomdásznak az okmány nyomtatványáért, a központ állította ki az uj okmányt és könyvelte el az örökösváltoztatást, a központ fizetett azért postadijat a kiküldéskor, tehát szabály és józan ész szerint a központot illeti az ötven cent. * Fenti dologról jut szembe, mennyi sokszor előfordul, hogy a tag nem változtatja meg az örökösét, amikor azt meg kellene tennie. A napokban fordult elő újra, hogy egy öreg nénike nővérünk meghalt. Okmányában a férje volt örököséül megnevezve. Férje már régen meghalt, de uj örökösét nővérünk soha sem nevezte meg. A haláleseti segély kifizetése késik az ilyen esetben, mert az addig nem fizethető ki, míg az örökösödés kérdése nem lesz tisztázva. Nagyon jó lenne figyelmeztetni különösen idősebb özvegy testvéreinket, nézzék meg ; okmán*yban, ki van örököseikül megnevezve és ha nem helyes a megnevezésről. Molnár István. GRADUALÓ DIAKOKNAK 1 legszebb ajándék az Egyesületünk kiadásában angol és magyar nyelven megjelent: ‘LINCOLN MAGYAR HŐSEI’ cimü könyve. — Ara 50 cent. Megrendelhető Egyesületünk cimén. SDERÜSPEPCCKi? Éneket tanultak a gyermekek. A verssor szövege ez volt: “Üdvruházatát add szentidre.” G. azonban igy mondta: Üdvruhát, apát adj szentidre.” Tanító bácsi az esteli áhitat alkalmával igy diktálta az éneksort: “Ott a TÜZES OSTOR elején” (Tüzes oszlop helyett.) Izsák bácsi nagy izgalommal jelenti árvaatyának: “Tiszteletes atya! a Bessi lovat el kell adni, mert SHORT CIRCUIT-ja (rövidzárlata) van.” így akarta megmagyarázni, hogy a ló kehes lett. JÓ LOCSOLÁS. Zsuzsinak azt mondja árvaanya, hogy locsolja meg a szobában levő virágokat. Zsuzsi hűségesen el is végzi a munkát és nemsokára jelenti. “Meglocsoltam a VILÁGOT.” Juhász néni kérdi: Ki vállalkozik vajat köpülni, gyermekek?. Süteményt kaptok a munkáért. A 4 éves Józsi elsőnek jelentkezik. — Hát te mit tudsz csinálni? — kérdi tőle Juhász néni. így felelt rá Józsi: — Vigyázok, hogy jól csinálják at vajat. Néhány városi gyermek vendégségbe jött az árvaházba. A vendégeket friss tejjel kinálták meg. Evés közben igy folyik a beszéd: Vendégek: Jaj, de jó ez a tej. Árvaházi gyermekek: Ez a mi saját teheneinktől van. Vendégek: Hát nektek teheneitek is vannak? Akkor nem csuda, ha ilyen JŐ TEJET TUDTOK CSINÁLNI! Sz. M. szeretne lefogyni, hogy olyan karcsú legyen, mint a többi leány barátnői. Diétához kezdett, remélve, hogy a “streamline” igy megjön. A konyhában mindent szépen felsorolt, amikor a különböző főzelékeket rakosgatták, hogy ezt sem fogja, meg azt sem eszi, de amikor meglátta a jó finom füstölt kolbászt, megcsókolta azt, örömében elfeledve diétát és streamline-t.
