Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-06-01 / 6. szám
4 TESTVÉRISÉG ANYÁK NAPJA UTÁN Az Anyák Napja elmúlt s természetesen amerikai magyar körökben is épen olyan erős visszhangja volt, mint más esztendőkben. A magyar nép, amely mindig tisztelte a szülőket és az öregeket, ezt a jellemvonását itt is megtartotta és az anyák napját majdnem ünneppé tette. Volna azonban egy gondolatunk ezzel kapcsolatban és ez nem más, mint annak a hangsúlyozása, hogy az anyák napját a mi körünkben kifejezetten “MAGYAR ANYÁK NAPJÁVÁ” kellene tenni. Ez alatt pedig azt értjük, hogy az alkalmat meg kell ragadnunk annak a hangsúlyozására, hogy a mi anyáinknak az anyaság nagy és nemes méltósága mellett még egy másik méltósága és kötelezettsége is van, az, hogy ők nem csak általánosságban anyák, hanem mindenekfölött Magyar anyák. Jól tudjuk, hogy az anyaság magában véve is igen sok nagy és szent kötelesség összességét jelenti, de nem habozunk e kötelességek mellé, bármilyen sokan legyenek is, a magyarság kötelességét is odatenni. Tisztelünk minden anyát, aki a maga kötelességeit gyermekeivel szemben híven teljesiti, de a magyar anyát csak akkor tudjuk igazán tisztelni, ha azt látjuk, hogy gyermekeinek nemcsak azt adta meg, amit a vad néptörzsek anyái is igyekeznek megadni, hanem mindezen felül ad nekik abból a magyar létekből is, amely nélkül nemcsak az amerikai magyarság, de az egész magyar faj is elsorvad. Van sok anya Magyar-Amerikában, aki sajnos, épen ezt nem adja meg gyermekeinek, aki azt gondolja, hogy minden kötelességének eleget tett akkor, amikor táplálja, gondozza őket. Nem akarunk panaszkodni az amerikai magyar fiatalságra, mert tudjuk, hogy az ellenük felhozott vádak sok esetben nem állják meg a helyüket. Azt azonban állítjuk, hogyha a mai amerikai magyar fiatalság sokszor nem az, ami lehetne, abban igen sokszor maguk az édesanyák a hibásak, akikre elsősorban van bízva a gyermekek lelkének kialakítása is. Megkezdődött a nyár s egy pár héten belül újra meg fognak nyilni Amerikaszerte a nyári magyar iskolák. Magyar anyák, igyekeztek-e megragadni azt az alkalmat, amit ezek az iskolák nyújtanak nektek és gyermekeiteknek? Próbáljátok-e megakadályozni, hogy ez a nagy és hatalmas Amerika teljesen elragadja őket tőletek és a magyarságtól ? Próbáltok-e adni nekik valamit abból a magyar lélekből és érzésből, ami nélkül az amerikai magyar gyermek és ifjú feltétlenül elvész a magyarság számára? Nem tudjuk, hány esztendőnk van még hátra, amig ezek az iskolák működni fognak. A gyermekek száma állandóan csökken s belátható időn belül el fog némulni ezeknek az iskoláknak szava. Magyar anyák, segitetek-e abban, hogy ez az idő minél későbben következzék be? (Pittsburgh, Pa.) Magyarság. f=^-i A LEGSZEBB SZÓ Testvér, testvérem: es a legszebb szó a világon. Ha jól nem tudtam volna régesrég, Most megtanulhattam a betegágyon. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Ahogy kitágul ősi jelentése És túlnő lassan véren és családon — De visszatért mint gazdag bujdosó Lélekkel hintve meg S szentelve meg, mi vér szerint való. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Mikor igy szólhatok valakihez, S nem a lapos, hűvös szóval: barátom Az nekem békességem s boldogságom. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Harmat a réten, Illat a virágon, Barackvirágszin sejtelem a tájon, Hogy fakad még rügy minden száraz ágon. Testvériség: Nincs szebb szó a világon. A szabadság s az egyenlőség álma Elbukott sodró időn, ezer gáton. A bebizonyult Lehetetlenségen S a vérrel mocskolt, örült akaráson. A forradalom örökségeképpen A Háromságból lobogó fehéren Egyedül a testvériség maradt, Omló világok romjai alatt. T estvériség: Nincs szebb szó a világon. S én hinni, hinni vágyom, Én minden széllel szemben hinni vágyom: Ez az egy álom nem csalóka álom. Rend-társ, polgártárs, elvtárs, honfitárs Eltűnnek egyszer mind e szólamok És elvesznek a mélyben, Parttalan semmiségben. S egy szó zeng majd csak a világ fölött Örök Üdvözlégyképpen: Testvér, testvérem. Reményik Sándor.
