Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 25/1-4. (Budapest, 1902)

MAURITZ BEI.

A. Ez adatokból látjuk, hogy az ikerösszenövés pontosan megfelel azon törvénynek, hogy az ikerlap (101) valamely lapja. A kristály kifejlődése, különösen pedig a rostoknak a positiv sphenoid lapokon való elhelyezése azt bizonyítják, hogy a két egyén az ikerlap szerint symmetrikus, mivel mindig egyenértékű formák felelnek meg egymásnak. A harmadik fajta ikerösszenövés, melyet a kapnikbányai chalkopyriten észleltem, azon törvény szerint történik, hogy az ikertengely a (201) másodrendű pyramisnak egy sarkéle. Az ikerlap merőleges erre. Ezt az ikertörvényt az irodalomban legelőször MOHS

1 említi; 1824-ben a következő szavakkal fejezi ki a törvényt: «Zusammensetzungsfläche senkrecht auf einer Achsenkante von P+l ; Umdrehungsacbse dieser Kante parallel. Diese zweite Art der Zusammensetzung ist das Komplement des ersten [ikerlap (111)]». Ugyanezen szavakkal idézi a törvényt 1839-ben ZIPPE.

2 Említi a törvényt HARTMANN

3 is

: «Zusammensetzungsfläche senkrecht, Umdrehungsachse parallel einer Achsenkante der Pyramide c. Diese zweite Art der Zusammensetzung ist das Komplement des ersten.» Utoljára említi a törvényt HAUSMANN

4 1847-ben. «Zusammensetzungsebene senkrecht auf einer Seitenkante von P.» Az egyes auctorok jelzései a következőképen felelnek meg egymásnak

5: MOHS és ZIPPE HAUSMANN HAKTMANN MILLER P DP (111) P+l P c (201) Később az irodalom ezen ikertőrvényt nem említi, felfedezője valószínűleg MOHS volt; ő említi legelőször 1824-ben, korábban aligha ismerhette valaki, mert csak 1822-ben mutatta ki HAIDINGER, hogy a chalkopyrit tetragonalis. HARTMANN és HAUSMANN minden valószínűség szerint MoHs-tól vették át; legalább arra mutat munkáikban a chalkopyrit összes ikertörvényeinek szövegezése. A kapniki kristályok között kettő volt, mely ezen törvény szerint képződött. Az egyik rendetlenül rovátkos lapokkal fejlődött ki; megfejtése csak akkor sikerült, miután a másik nagyra termett, szabályosan kialakult kristályt már megoldottam volt. Utóbbinak átmérője 5 mm., lapjai simák, igen fényesek, csak az elsőrendű alapsphenoid és prisma lapjai rovátkoltak. 1 MOHS: Grundriss der Mineralogie 1824. II. 551. 2 MOHS-ZIPPE: Naturgeschichte des Mineralreiches 1839. II. 522. 3 HARTMANN: Handwörterbuch der Mineralogie und Geognosie 1828. 331 4 HAUSMANN: Handbuch der Mineralogie. II. Theil. I. Bd. 139. 1847. 5 GOLDSCHMIDT: Index der Krystallformen der Mineralien II. 265.