Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 25/1-4. (Budapest, 1902)

A HARASZTOK ÉS MOHOK AZ ALFÖLDÖN STB. 13 münk elé. A mint azonban visszafordulunk, magát a hegyet elhagyjuk s a síkságra lépünk, nem találjuk többé e mohát. Itt határozottan észrevenni, hogy a Marc hanti a polymorpha vízáztatta szikla- vagy agyagparthoz van kötve. A hegységen belül is csak ott nő, a hol víz csurog és áztatja a talajt, mely hol sziklafal, hol kemény, vízrekesztő kőzetként szolgáló agyag lehet, de sohase momlós televényföld vagy homok. Az egyik adat (a kecskeméti), mely a növénynek az Alföldön való előfordulási lehetőségét bizonyítja, azt mutatja, hogy állandó nedvességen kívül kőkemény talajra van szüksége, hogy megnőhessen. Ugyanis HOLLÓS, kinek az illető adatot köszönjük, megjegyzi, hogy a növényt kútban találta. Érdekes, hogy a Marchantia helyett az Alföldön egy másik májmolia, a Madotheca platyphylla annál gyakoribb. Nincs jobb bizonyítékunk, mint ez a moha, hogy az Alföldön typikus mesophyták is előfordulhatnak, ha csak kellő talajviszonyokra találnak. A Madotheca platyphylla, nem szorul sem sziklára, sem agyagra, hanem koros fatörzseken telepedik meg. A hol akármilyen kis terjedelmű koros fákból álló erdő van, melynek lehetőleg nyirkos a levegője, ott könnyen megterem ez a növény. Azért az Alföldnek lapos helyen álló homoktalajú erdeiben bőven fordul elő; ellenben az alföldszéli száraz tölgyesekben annál ritkább. Mint látjuk, a klima nem'állja útját annak, hogy az alföldszéli hegyeken termő harasztfélék és mohok az Alföldön megtelepedhessenek; hanem a felötlő különbséget e tekintetben egyesegyedül a talajviszonyok okozzák, úgy hogy a harasztfélék és mohok előfordulási körülményeiből következtetve, a következő növényföldrajzi tételt állapítjuk meg : Az alföldi és az alföldszéli hegyvidéki vegetdczió között a klimatológiai viszonyok (dig számba menő, vagy semmilyen különbséget nem okoznak; ellenben a talajviszonyol; éles határi vonnak közölte. Megjegyzendő, hogy ez a tétel csak általánosságban fogadható el; némely hegységen is igazi alföldi jellemű talajviszonyok vannak (pl. a «homokhegy» a pilisi hegységben), minélfogva ott is alföldi növényzet terjedhet el. Hogy az Alföld meg az alföldszéli hegyvidék növényzete között a klima nem szabhat határt, arra i 90J julius !lió elején a deliblati (temesmegyei) homokvidékre tett újabb kirándulásom alkalmával újabb, igen fontos adatokat szereztem. Ugyanis ezen kirándulásom közben melyet JONATHAN LANGK dán botanikus társaságában tettem meg a deliblati homoknak kellő közepén három, az Alföldre nézve eddig ismeretlen harasztfajt találtam. A három faj: Bolrychium Lunaria, Aspleiium Trie homanes és Polypodimu vulgare. Mind a három fajra a «ezrni vrli» nevű, borókával sűrűn benőtt homokdomb környékén, a «flam un da» mezején és Fejértelepen akadtam. A Bolrychium Lunaria igen gyakori az említett vidéken s igen sűrűn nő, többnyire a homokbuezkáknak borókával s más növények-