Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 24/1-4. (Budapest, 1901)

3-4. szám

A TARNÓCZI KÖVÜLT FA. -287 Épen így változik a tracheidák udvaros gödörkéinek nagysága, a sejtnagysággal s a sejtfal vastagságával is. Az udvaros gödörkék fellépésének sűrűsége pedig, •— a mit szintén igen sokszor látunk a fossil fafajok jellegei között, — szintén változó lehet ugyanazon faj különböző példányain, de ugyanazon törzs különböző részeiben is. HARTIG mutatott pl. először rá (Í2.), hogy az egyenes rostú és csavaros növésű erdei fenyő (Pinus silvesIris L.) tracheidái különféleképen vannak gödörkézve. A csavaros növésű törzsek tracheidáin ugyanis sokkal sűrűbben állanak az udvaros gödörkék, mint az egyenes növésű törzsek sejtjein; nyilván azért, hogy a nedvszállítás a koronához, a csavaros növés daczára is a legrövidebb, függőleges irányban történhessék. A gyantajáratok méretei sem mondanak sokat, ha csak valami feltűnő méretről nincs szó. Sőt tovább mehetünk és azt állíthatjuk, hogy ha egy igen kis darab képezi a vizsgálati anyagot, úgy még a gyantajárat jelenléte, vagy jelen nem léte sem biztos faji jelleg, mert előfordulhat, hogy gyantajáratos fajon, a törzs kisebb részleteiből hiányoznak a gyantajáratok (7. p. 34.) és megfordítva, oly faj fájában, melynek gyantajáratai rendes körülmények között nincsenek, egyes részekben pathogen gyantajáratok keletkezhetnek, mint a hogy pl. a jegenyefenyőn (

Abies pectinata DC.) elő szokott fordulni. (<23. p. 148.) A sejtek spirális csíkoltsága is csak a-kkor tekinthető faji jellegnek, ha ez a törzs minden részében észlelhető ; mert bizonyos külső behatások folytán egyes évgyűrűkben, vag}

r ezek egyes részeiben felléphetnek spirálisan csíkolt tracheidák anélkül, hogy ez az illető faj jellege lenne (i8. p. 165.) E felsoroltakhoz hasonlóan sok más szerkezeti sajátság van változásnak alávetve ugyanazon fajon s ugyanazon törzs különböző részeiben, a mely sajátságok leírása ugyan hozzájárul a jellegek részletes ismertetéséhez, de a változásnak alá nem vetett, diagnostikai értékkel bíró jellegek kipuhatolását, illetőleg leírását sohasem teheti nélkülözhetővé. Igen sok fossil faj úgy van leírva, hogy lia a változásnak alávetett, semmit sem mondó jellegeket nem tekintjük, úgy a leirásból nem marad meg semmi olyan, a mi biztos támpontokat szolgáltatna a meghatározásokhoz. E fossil fajok leírása alapján könnyű valamely törzset meghatározni, s ezek sorozatához egyszersmind könnyen akadnak új fajok is. Az azonban bizonyos, hogy e fajok czéltalanul viselik tudományos nevüket, mert úgy, a mint le vannak írva sohasem lesznek a recens fák rendszerébe beilleszthetők s fanemeinknek az egyes geologiai korszakokban való elterjedéséről sohasem fognak a recens flóra keretében részletesebb felvilágosítást nyújtani. A leírásoknál tehát óvatosan kell bánnunk a jellegekkel s fősúlyt kell helyeznünk azokra, a melyek következetesen fellépve a megkülönböztető diagnózis számára — recens fáinkra való tekintettel — hasznavehetők.