Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 23/1-4. (Budapest, 1900)

1-2. szám

8 SZÉPLIGETI rágók és a szemkeret sárga; a tor vörössárga, a pajzs és a liáton két vonal sárga ; a mell, a toroldal hátsó varratának környéke, az utótor töve, feketék. A potroli 3—5 íze a hátsó szélükön vörös ; különben mint a főalak. Budapest: Gellérthegy, 1896 szept. 19. var. (?) c? $ . = 1 var.; a középtor háta három nagy fekete, az oldalak kisebb vörös foltokkal tarkázottak. P.Maroth, Deliblat. (Dr. KERTÉSZ.) 48. Cremastus lucidus n. sp. $ . A fej és tor pontozott és fénylő, az utóbbi megnyúlt és karcsú ; a szájpajzs kerekített; az area petiolaris és supero-media barázdás, egymástól el vannak különítve. A szárnyak tiszták, a discoidalsejt hosszabb, mint a brachyalsejt. Az első potrohíz oldalbarázdája rövid, az íz vége csak kevéssé domború és fényes; a második íz hosszában barázdás. Fekete; a rágók, a szájpajzs részben, a szemkeret, a középtor háta három folt kivételével, a toroldalak részben, a pajzs és az utótoron egyes foltok sárgák. A mellső és középső lábak sárgásvörösek, a tövök sárga és fekete; a hátsó lábak feketék, csipők vége, atompor részben, a czomb felső éle és vége sárga; a szár közepe és a lábfej ízülete vörösek. A potroli fekete; az első íz csúcsa, a második végének közepe, a következők hátsó sarkai és hátsó szélének közepe sárgásvörös. — Hossza 8"5 mm., a tojócső a potrohnál rövidebb. Kecskemét. A Cr. variegatus és ornatus-hoz hasonló; az elsőtől domború postpetiolusa, a másodiktól fekete hátsó lábai által különbözik. 49. Cremastus puberulus n. sp. 5 . A szájpajzs széles, széle majdnem egyenes; a fejtető meglehetősen széles, hátul alig öblös; a tor sűrűn pontozott, alig fénylő, a hátvarratok elül fejlettek ; az area petiolaris barázdás, a supero-media fénytelen, pontozott, a kettő tökéletlenül van egymástól elkülönítve. A szárnyak víztiszták, a sugárér első ága hosszabb az ékalakú szárnyjegy átmérőjénél, a második ág egyenes; a discodialsejt hosszabb a bracliyalsejtnél. A potroh nyele fényes, nem szegélyezett, vége alig domború, oldalbarázdája mély és kissé görbe; a második íz finoman barázdás. Fekete; a tajDogató barna; a rágók részben, a belső szemkeret a csápok mellett és a halántékon vöröses; a lábak vörösek, a csípők, tomporok és hátsó lábak feketék. A szárnyak víztiszták, az erezet barna, a szárnyjegy fekete, a pikkely sárga. — Hossza 7 mm.; a tojócső hosszabb a potroh felénél. Budapest: Gellérthegy, 1895 jun. 25.