Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 23/1-4. (Budapest, 1900)

1-2. szám

HAZAI POLYGONATUM-FAJOK ANATÓMIAI MEGHATÁROZÁSA. 71 Polygonatum multiflorum és a Polygonatum latifolium-nak az a kölcsö­nös szembeállítása, hogy az elsőnek levele szárölelő, a másiké nyeles, elhagyandó; továbbá helytelen, ha a Polygonatum multiflorum jellegéül a Polygonatum officina le-val szemben a virágkocsán virágainak számát 3—5-nek mondjuk. Egyúttal meggyőződtem arról, hogy a Polygonatum genus és a rokon nemek szisztematikai kutatásában az anatómiai módszer, nevezetesen az epi­dermis vizsgálata, jó szolgálatot tehetne, amint az már a jelen dolgozatból is kitűnik. Azért említem ezt meg, mert ENGLER (a «Natürliche Pflanzen­familien» czímű műben) a Liliacese anatómiai bélyegeit a szisztematikai kutatásban való felhasználásra alkalmatlannak mondja. * Gelegentlich eines Ausfluges in das Szabolcser Comitat im Juni 1899 fand ich im «Grossen Walde» zu Nyír-Bátor in Gemeinschaft mit Conval­laria majalis und andern Pflanzen eine Polygonatum-Art, die man beim ersten Erblicken für Polygonatum multiflorum halten musste. Jedoch ist diese Art aus dem ungarischen Tieflande bisher, sozusagen, nicht bekannt worden. Einzig und allein KERNER erwähnt ihrer, u. zw. aus dem Pester Comitat, in : Vegetationsverbältnisse, Osterreichische Botanische Zeitung 1877. Hingegen wird sie in floristischen Werken über das ungarische Tiefland weder von BORBÁS , noch HOLLÓS, HALÁSZ , noch von WAGNER auf­genommen. Im ungarischen Tieflande ist eben Polygonatum officinale, und noch mehr Polygonatum latifolium zu Hause, nicht aber die erst­genannte Art. (Siehe : BORBÁS YINCZE, A magyar homokpuszták növény­világa, Budapest 1886; BORBÁS V., Békésvármegye flórája, Budapest 1881 ; HOLLÓS LÁSZLÓ , Kecskemét múltja és jelene, Növényzet, Kecskeméten 1896; HALÁSZ L., Makó város és környéke eddig ismert edényes növényeinek jegyzéke, Makó 1889; WAGNER J., Adatok hazánk flórájához, Természet­rajzi Füzetek, XXII., 1898; ferner ausser KERNER'S zitirtem Werke: NEIL­REICH A., Aufzählung der ungarischen Gefässkryptogamen ; SADLER J., Flora Comitatus Pesthiensis, Pest 1826.) Es ist auch bekannt, dass Polygonatum multiflorum hier zu Lande in den niedern Gebirgen ihre untere Grenze erlangt und hauptsächlich in der Zone des Buchenbaumes vorkommt. Deswegen hielt ich es für ange­zeigt, die gefundene Pflanze später näher zu bestimmen. Das getrocknete Exemplar, das ich von der Beise mitgenommen hatte, besass natürlich keine Blüten mehr. Die Blütenstiele waren zwei­und dreiästig (blütig). Die Blätter waren nicht stengelumfassend, sondern kurz gestielt, genau so, wie bei Poligonatum latifolium. Auf Grund der Schlüssel und Diagnosen der gebräuchlichsten Werke (z. B. die von HAZS-

Next

/
Thumbnails
Contents