Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 23/1-4. (Budapest, 1900)

1-2. szám

HAZAI POLYGONATUM-FAJOK ANATÓMIAI MEGHATÁROZÁSA. 69 igen keskenyek. A kiemelkedő erektől távolabb eső tájain az epidermisznek mindenütt lélegző nyílások vannak, még pedig meglehetősen szabályosan elrendezve. A lélegző-nyilások közötti sejtek nem oly keskenyek, mint az erekmentiek, de szintén megnyúltak. Hosszuk, átlag úgy aránylik a szélességükhöz, mint három az egyhez, bár akad olyan is, mely alig hosszabb, mint széles, de meg olyan is, mely négyszer, sőt ötször hosszabb. E sejtek oldalfalai többé-kevésbbé hajlott vonalakat tüntetnek fel; itt-ott mutatkozik egy-egy gyengén hullámzatos vagy alig észrevehetően kígyódzó vonal. (1. rajz.) A Polygonatum latifolium levélepidermiszén, a közvetlenül a kiemelkedőbb erek mentén fekvő sejteken és a zárósejteken, kívül a többi sejt oldalfalai nagy mértékben zigzugosak s tört vonalakat tüntetnek fel. A levélerektől távol eső sejtek rövidek és szélesek s oldalfalaik csak egynéhány ki- és beszögellést mutatnak. A kiemelkedő levélerekhez közelebb eső sejtek valamint azok, melyek vékony, ki nem emelkedő levélér fölött vannak, hosszabbak s hosszú oldalfalaik több ki- és beszögellést mutatnak; ezek emlékeztetnek a Gramineák epidermisz-sejtjeire. Még a kiemelkedő levélerékhez közel eső, s ennélfogva megnyúlt sejtek oldalfalai is lehetnek szögletesen hullámosak. Azonkívül megjegyzendő, hogy a sejtek általán véve széleseknek és rövideknek mondhatók a Polygonatum multiflorum sejtjeihez képest, meg hogy a lélegző-nyilások elhelyezésében és fekvésében nem mutatkozik oly feltűnő szabályszerűség, mint az a másik fajon tapasztalható. A mi a levélerek mentén előforduló trichomképleteket illeti: azt vettem észre, hogy könnyen kikerülik az ember figyelmét, annál is inkább, mivelhogy sűrűségök és nagyságuk a növényindividuum szerint ingadozik, még pedig széles határok között. Többnyire már egy 300—500 u széles és hosszú epidermis-darabka vizsgálata alkalmával szembeötlenek az egysejtű, egyszerű, hullámos sejtfalú szőrök. De a kopaszabb levelű individuum epidermiszét behatóbban kell megvizsgálni, hogy a trichomképletek jelenlétét konstatálni lehessen. Pedig egyebek közt épen kopasznak látszó individuumok előfordulása kényszerít bennünket az anatómiai módszer alkalmazására. Azért a trichomképleteket egyszerűen tekinteten kívül hagyhatjuk ; a többi sejtek sajátszerű alakja élesen jellemzi a Polygonatum latifolium levelét s ebben az egyes individuumok között nincs eltérés. (2. rajz.) 3. A Polygonatum officinale levélepidermisze inkább hasonlít a Polygonatum multiflorum-éhez, mint a másik fajéhoz, amennyiben a sejtek oldalfalai sohasem szögletesek, sem hullámosak, hanem egyszerűen hajlottak. Mindazonáltal éles különbség mutatkozik a két faj levélepidermiszében. s ezt az okozza, hogy a sejtek a Polygonatum officinale levelén