Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 23/1-4. (Budapest, 1900)

3-4. szám

.302 BERNÁTSKY gadhatják meg a gazdaember figyelmét, mert olyan talajra valók, mely nitrátokban nem bővelkedik. Baj azonban, hogy mégsem teremnek meg bárhol. Ennek oka ritkán rejlik a talaj chemiai szerkezetében, hanem többnyire fizikai tulajdonságaiban. Az eddig tárgyaltakból kitűnik, hogy a Leguminosák sovány talajon akkor fognak jól kifejlődni, ha gyökereikhez sok levegő fér, azaz ha a talaj minél lazább. Azért a Leguminosáknak az öszszes talajok közül legalkalmasabb a homoktalaj. (A mellékelt képek különböző Leguminosa-fajoknak gyökérgumóit tüntetik fel, melyek mind jól szelőzött talajban nőttek). A homok — többnyire, nem mindig — sovány, * de laza talaj és ezért szinte prcedestinálva van arra, hogy Leguminosák teremjenek rajta, a mi nagy figyelmet érdemel ott, a hol homoktalajnak a kultura czéljaira való meghódításáról van szó. A hol a homok nem annyira sós vagy száraz, hogy csak bizonyos xerophyták élhetnek meg rajta, ott Leguminosákkal kellene kísérletezni. Ha homokterületen szélfuvás következtében omlás mutatkozik vagy sívó homok áll elő, akkor a szűz talajra azonnal gaznövények telepednek meg: szamárkenyér, homoki porcsin, királydinnye, juhfarkkóró, ballangó, szerb tövis, stb. Ezekhez az első telepedőkhöz mind többen szegődnek s a később jutók közül egynehány a régieket ki is szorítja: helyet foglal a csenkesz, árvalányhaj, élesmosó, csüküllők, perjék stb. E növények könnyen jutnak el mindenhova, mert magjaikat a szél viszi vagy állat hurczolja el mindenfelé. Hogy szűz talajon ők teremnek leghamarabb, azt repülő vagy állat útján terjedő magjaiknak köszönik első sorban. Sok más növény is ellenne azon a csupasz talajon, ha hamarjában eljutna oda. Pl. épen Leguminosát nem igen találni szélfútta homokon, mert legtöbbjének magja kerekded, kicsiny, gyenge szél fel nem kapja és állat ritkán czipeli magával. Ha Leguminosa futó homokra el is jut, ott nehezen szaporodik el, mert először is harczot kell vívnia a többi, napfényt elfogó gazokkal és másodszor az arra haladó legelő állat elpusztítja; míg a vele vetekedő juhfarkkórót, ballangót, kutyatejet a legelő állat nem bántja. Máskülönben azonban Leguminosa nagyon szívesen megterem a legcsupaszabb talajon, akár friss, szélfútta liomokbuczkán is. Sőt sehol nem találni olyan nagyra termett példányokat, különböző lóhere, bükköny, luczernafajokból, mint épen a szűz homoktalajon; megjegyzem, csak akkor, ha a talaj nem túlságosan száraz. A mikor tehát Leguminosákkal kísérletezünk talajhódítás czéljából, akkor egyebek közt arra is vessünk ügyet, hogy a Leguminosák kifejlődjenek, mielőtt más dudvák felburjánzanak; homokon idejekorán vessük el a magvakat, új omláson lehetőleg az első esztendőben, szárazság esetén pedig az öntözés költségét ne kíméljük; kemény talajon mindenekelőtt a talaj meglazításáról gondoskodjunk. A Leguminosákhoz tartozik az ákácz is. Az ákácz híres arról, hogy megterem a legsilányabb talajon és különösen arról, hogy a legsoványabb