Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 23/1-4. (Budapest, 1900)
1-2. szám
MOCSÁRI" SÁNDOR semre a legnagyobb készséggel és örömmel vállalkozott kétséges és előttem ismeretlen fajaink reviziójára és meghatározására. Most tehát, midőn a Nemzeti Múzeum meglehetősen gazdag és szép ilynemű gyűjteménye már szabatosan meghatározva, e rovar-rend könnyebb tanulmányozására a biztos alap megvetve, s a fajok katalógusa el van készítve : kell, hogy hálás köszönettel emlékezzem meg a fennevezett urakról. A részletekre áttérve, megkísérlem vázolni, hogy áll eddig a magyarországi Neuropterák ismerete a külföld irodalmában. A klasszikus, régi irók munkáiban Magyarországot még megemlítve sem találjuk. A legelső adat PILLER és MITTELPACHER, budai egyetemi tanárok munkájában fordul elő, kik 1783-ban a Phryganea luctuosa-1 (Stenojphylax luctuosus PILL , et MITT .) írják és rajzolják le Szlavóniából. Csaknem 60 évvel később, 1842-ben a franczia BAMBUR a Neuropterákról szóló nagy munkájában 6 fajt említ föl Magyarországból, melyeket KINDERMANN ALBERT Budáról küldött volt neki. 1848-ban KOLENATI a FRIVALDSZKY IMREtől kapott példányokról már 14 fajt ír le. Egyes adatokkal találkozunk Fuss és HÄGEN dolgozataiban is; nagyobb számú adatokat BRAUER és LOEW, de különösen BRAUER-nek az európai Neuropterákról írott katalógusában találunk, hol már 54 faj van említve hazánkból. MAC LACHLAN klasszikus nagy művében mint mondottuk — csupán csak 2 fajra akadunk. A magyar búvárok munkálataiban a legtöbb adat FRIVALDSZKY .JÁNOS és MOCSÁRY SÁNDOR dolgozataiban van fölsorolva. BÍRÓ LAJOS a magyarországi hangyaleső fajokat (Myrmeleonidae) csinos kis monográfiában dolgozta ki a Nemzeti Múzeum gyűjteménye alapján. A KERTÉSZ MIKSA közzétette adatok csak az én dolgozataim alaj)ján vannak közölve. A többi, e téren megjelent enumerátió jóformán figyelmet sem érdemel. Ilyen kevés, mondhatnám, nagyon is kevés adatból áll mindaz, a mi Magyarország reczésszárnyú rovarainak faunáját illetőleg a külföldi és hazai irodalomban található. De midőn ezeket itt lelkiismeretesen elmondottam, kell, hogy őszinte elismeréssel adózzak azoknak is, kik hazánk ez érdekes faunáját gyűjtéseikkel gyarapították s lehetővé tették, hogy a Nemzeti Múzeum eme gyűjteménye is ma már meglehetősen szépnek és gazdagnak mondható. Ha mármost eme gyűjtések alapján hazánk ilynemű faunáját röviden jellemezni akarnók: az mintegy keveréke a nyugati, a középeurópai, délkeleti és részben a mediterrán faunának ; a mi jobbára, e többnyire vízben élő és fejlődő, vagy a futó homokhoz kötött állatok széles elterjedésében találja magyarázatát. Önálló, sajátos fajt csak néhányat tudunk felmutatni, melyeket legújabban KLAPÁLEK FERENCZ úr a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből a Természetrajzi Füzetekben irt le; de e fajok is, ha másutt nem, legalább a Balkán félszigeten előbb-utóbb megtalálhatók lesznek.
