Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

ADATOK A MARC GR AVI ACE AK ÉS AZ AROIDEAE ISMERETÉHEZ. 45 éppen nagy mértékű, karjai sokszor tág üreggel torkolnak a centralis testbe és ez az oka annak, hogy az egész mechanikai elem szabása még a részletekben is nagy szabálytalanságot mutat (Tab. IY, fig. 13). A Ruyschia astrosclere'idjeinek középponti teste tisztán egy brachysclereídre, vagyis egy kősejtre vezethető vissza, a melynek határozott körvonala a mikroskop tubusának mélyebb beállításánál, vagy akkor, ha a metszet a + vertikálisán álló karokat a középtestről eltávolította (Tab. V, fig. 21 XX-el jelölt helyeken) — világosan látható, a sejtfalak rétegzettségével és egyszerű gödörkéivel egyetemben. Az egész idioblast falvastagodása felette nagy mértékű, elannyira, hogy a karok lumenje csaknem eltűnik. Elágazásának a módja különben a lehető legváltozatosabb s a Tab. A', fig. 21 alatt közölt ábra ezen astrosklereideknek csakis egy egyszerűbb fajtáját tünteti fel, a hol is a karok villás elágazása és ez a gyakori jelenség, elmaradt. Xylopliilin (phloroglucin + sósav) reactiora intensiv rózsaszínre festődnek; ez annak a jele, hogy a Marcgraviaceae astrosclerenljei jelentékenyen elfásodtak. Kaphidok szórványosan fordulnak elő az assimilationalis rendszerben és az előbbiek példája szerint — a mennyiben a palissadrétegben fejlődtek ki — a palissadsejtek hossztengelyének irányában helyezkednek el. Az astrosclere'ídek szerkezetbeli sajátosságán kívül a Buyschia-vsi nézve nagyon jellemző az átszellőztető rendszer kiképződése. A felső bőrszövetben egyáltalában nem, az alsó bőrszövetben ellenben sűrűn fordulnak elő a légzőnvilások, a melyeknek a levél síklapján való elhelyezkedése, valamint a zárósejtek szerkezete is alighanem generikus bélyegét teszi a Ruyschia-nak. A felületi áttekintésnél ugyanis azt tapasztaltam, hogy a meglehetősen vastag cuticulával borított s egyenesfalú sejtekből alakult alsó bőrszöveten az oválisán nyúlt, két végükön lekerekített légzőnvilások hossztengelyükkel következetesen egv irányt követnek, a mely a levél főerével megegyezik, úgy, hogy a levél valamely másodlagos erének megfelelő részletéből készített keresztmetszet — a zárósejteket keresztben nem metszvén — megfelelő képet nem is nyújt. A mennyire a rendelkezésemre álló, mindenesetre csekély s a pontosabb vizsgálatra kevésbbé alkalmas herbariumi anyag engedte, — még a következőket sikerült a zárósejtek charakterére nézve megállapítanom. A zárósejtek k. m.-i képén első sorban szembeötlők az átszellőztető rendszernek ama, mondhatnám hatalmasan kifejlődött cuticularis léczei, a melyek a typusosan jelentkező eisodialis nyilast szűkség esetében — úgy lehet hermetice is elzárják. Ezek a Marcgravia umbcllala-niü módjára alakulnak (Tab. IV, fig. 12c), a Huyschia-ni\] • vízszintes vonal irányában zárulnak (Tab. III, fig. 1 lc);