Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

14 FRANCÉ ostorosok száma óriási mértékben felszaporodott s augusztus 2í)-én a víz felületét valóságos «Wasserblüte» borította. Ugyanez arányban szaporodtak a Collodictyonok is. Ezen anyagból kulturát készítettem. Ebben a C. feltűnően gyorsan pusztult, sokkal gyorsabban, mint az Euglenák. Ismételt kísérletek is csak arra vezettek, bogy a C.-ok már akkor halnak el, mikor az Euglenák még frissek. Ennek oka azonban, úgy látszik, nem az ilyen tömeges kultúrák­ban rendszerint bekövetkezendő rothadásban van, mert C.-ok, melyeket szándékosan erősen rothadó vízben tenyésztettem, ott egy ideig igen élén­kek (.Spirillumok, Cyathomonas, Sarcina, Bacterium, Micrococcus-*artalmú víz.) De nemsokára ebben is elhalnak. Ilyenkor mozgásuk intenzitása gyen­gül, nyugalomra térnek. Testük hirtelenül kissé felduzzad. A lüktető ürese beszünteti működését. (Talán kapcsolatos egymással e két tény?) Ezen stádiumba esik az ostorok degenerácziója. A plasma habossá válik, nagy­számú vízürese lép fel, kisebb-nagy óbbak. A mag ilyenkor még intact, de élesen látható, mi infuzoriumokon afféle Hippokratesi vonás számba megy. Későbben a magtestecskében is látszanak vacuolumok. Végül bekövetkezik a katasztrófa. Valamely helyen felpukkad a sejt, nagy cseppekben nyomul ki a plasma. E cseppek eg egy vacuolumot, egy-egy mikrosomát vagy kemé­nyítőszemcsét zárnak körül. Azután gyorsabbá válik a felbomlás. A test szétfolyik. Ilyenkor látszik jól, hogy nincsen pellicula. Legellentállóbb a sejtmag körülötti rész. Ez néhány perczig megmarad, de végre ez is össze­folyik, de akkor is tömörebb marad, A kiszáradó vízcseppben keletkező áramlás végre elsodorja az utolsó maradékot is. II. Nézzük most, mennyiben lehet-e az elért eredményekből következ­tetést vonni a rendszerre s ha igen, mily mértékben változtatja ez meg az eddigieket ? Mindenekelőtt tisztába kell jönnünk, hogy megegyezik-e a meg­ügyeltem infuzorium a szerzők leírásaival, tisztába kell tehát jönnünk azzal, mennyiben egyezik meg CARTER, STEIN, BÜTSCHLI és IVLEBS Tetrami­iusa, illetve Collodictyona egymással s a tőlem adott leírással. CARTER eredeti dolgozatát sajnálatomra itt Budapesten nem tudtam megszerezni. Azonban SAVILLE KENT kézikönyvébe átveszi CARTER minden lényegesebb adatát, úgy hogy leírásából és mivel CARTER rajzainak máso­latát is adja, egészen bátran megbírálhatom CARTER alakját. A mennyire ezt megtehetem, látom, hogy CARTER Collodictyona identikus a meg­ügyeltem alakkal. Bizonyítékul röviden ismertetem CARTER leírását. Collo­dietyona, mezítelen, szabadon úszó, igen plastikus és alakváltoztató, endo-

Next

/
Thumbnails
Contents