Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

10 FRANCÉ igen bizarr dolog. Ilyenkor a test mindig eltorzul, minek bizonyítékául szolgáljon a 3. kép. Az emésztés folyamata azonnal kezdődik, mihelyt a falat a protoplasm ával érintkezésbe jut. Az étel ezen vándorló gyomorban csakhamar nagyon megváltozik. Az Kuglenők és Chlamydomonasok sejtburka először tűnik el. Azután a chlorophorra kerül a sor. Szétesik egyes lemezekre, ezek elvesztik üde zöld színüket, megbarnulnak és összezsugorodnak. Bizonyos stádiumban a Collodictyon testében csak nagy zöld lemezeket és keményítőt találunk, mint a tönkrement Mag ellátók utolsó maradékát. A járatlan ilyenkor valamely Carteriával téveszthetné össze. Még későbben azonban csak nagy, barnászöldes szemcsékből álló tömeget lelünk, mint a chloroplior áthasonítási terményét. Az Euglenaceák paramylonja és a Chlarnydomonas-félék keményítője legjobban áll ellen az emésztésnek. Nagyon sokáig látni őket a Collodictyon testében, melyet néha, nagy lakoma után, teljesen megtöltenek (4. ábra). Meg akarom még jegyezni, hogy a keményítő emésztését közvetlenül nem is figyeltem meg s nem is láttam a corrosio első nyomait sem az amylumszemcséken, habár azok órahosszat voltak az emésztésnek alávetve. Minden sejt, melyet e czélból suspendált cseppben tartottam, elpusztult, még mielőtt ezt megfigyelhettem volna. A Collodictyon nagyon érzékeny s kultúrában rosszul tartja magát. Az Euglenákktxl együtt néha olaj is jut a Collodictyon testébe, mely ott kisebb-nagyobb cseppekbe egyesül. Meg is figyeltem az ingesták kilökését, mely hirtelenül történik a- test hátsó részén. A meg nem emésztett részek első sorban megbarnult chlorophyl-maradvány, de azután amylum- és paramylum-szemcse. így tehát valószínű, hogy a C. a keményítőt nem emészti meg, vagy talán óvatosabban formulázva a mondást, akkor nem emészti meg, ha más tápanyagokban nem szenved hiányt. Az említett granulás plasmazárványokon kívül vannak még microsomák és excretanyagok. Az előbbiek eosinnal vörösre festődnek, ha egy sejt tartalmát kifolyatjuk. Az excrettermények nem mindig egyszerű szemcsék, hanem néha összetett, kettős-hármas képletek, néha egész kis fürtökbe is állnak össze, melyek ilyenkor már tekintélyesebb nagyságúak (2—3 ;J.). (14. ábra.) Tekintsünk vissza ezen leírásra azon szempontból, hogy belőle a lényeges és fajilag jellemző sajátságokat kivehessük. Főképpen négy ilyen sajátságot tudnék megemlíteni, mely a C. habitusát megszabja s minden körülmények közt reá nézve jellemző. Ez legelőször a négy ostor, mely a test elejéről közös pontból indul ki.