Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 21/1-4. (Budapest, 1898)

3-4. szám

DE SPECIEBUS ODONTITIDUM HUNGARLE. 4g7 3. 0. rigida BORB. ined. Annua, siccata nigrescens, postaestiva, durius atque scabrius pubescens, fere a basi ramosissima, ramis densis, caule inferne indurato. Folia erassiuscula, inferiora lineari-lanceolata, superiora anguste lanceolata, omnia utrinque aspero-pubescentia, inde respectu etiam duriora et crassiora, sessilia, sat remote serrata, sensim acuminata. Bacemo terminali atque ramis summis folia ex axillis florera nullum proferentia interposita. Inliorescentia laxiuscula, canescens, bracteis obtusiusculis, lanceolatis, Horum longitudinem aequantibus aut eam paululum superantibus, sed superioribus brevioribus. Flos 1 cm., calyx 5 mm. longus, canescenti-hirsutus, dentibus triangulari-lanceolatis, tubo fere aequilongis. Corolla rubra, Capsula obcordata latiore, apice pilosa, calyce paululum breviore. A haza délkeleti részén s a Balkánon terjed száraz réten, füves helyen : Hidegkút (Temesvárm., 1883 aug. 22.), Grebenácz, Károlyfalva (1874 szept. 25.), Oravicza, Stájerlak, (WIERZB., szept.), Szudriás körül (KrassóSzörény, HEUFF.! 1856 aug. 30.), a Treskováczhegj

7 alatt Szviniczán (1874 szept. 21.), az Allion hegy alatt Orsován. Horvátországban a Plitvicai tavaknál (1875 aug. 8.). Macedonia, in pratis, inter vineas ad Banja (

H

INKE 1835 aug.). Rumelia (FRIV., in herb. mus. nat. Budapest). Songaria Chin, ad lacum Saisang-Nor, in herb. mus. nation. Budapest). Dubium mihi mansit, num exeniplaria Békésiensia atque Bihariensia calyce canescente, sed nondum fructifera probabilius hue pertinerent. Ad 0. Odontitidem interim reduxi. Sine dubio non adeo ac O. rigida dure pubescit. (). rigida ab O. Odontitide caule inferne indurato, pubescentia densiore, magis duriore, foliis crassioribus, colore nigricante, dentibus calycis angustioribus, praeeipue autem Capsula latiore obcordata differt. Od. virgatae L

ANGE peraftinis esse videtur, sed banc comparare non potui. Synonyma

: O. rubra ORIS

., Spicil. fl. Rumel. II. 15. «fonna rigida (inde nomen elegi), bruchiiita aspera» ; — (i. BECK

, Fl. von Siid-Bosn. 141, non Gilib. O. serotina VKI.KN., FI. LIIILFÍ. 433. Suppl. 217. GRISEB. et SOH., Iter, linngar. Nr. 1(53. (Orsova!) Fi synonymákat azért vonom ide, nem az O. eanescens-hez, mert autoruk a levél rövidségéről nem szól, az O. hi^pidulá-\\07, pedig azért nem, mert az i. h. a viríigzat szétterjedő szőrezetéről sincs szó. <>d. rubra forma angustifidia GRISEB., Spicil. fl. Rumel 15. 1844. sine diagn. h'up/ir. Odontites et K. serotina HEUFF., Enum. pl. . . Temes. 137. ß var. 0. hispidula BORB. ined. Fólia superiora, bracteae, caulis inter tlores, calyx pilis patentibus patentissimi.sque maioribus liispidula albicantiaque.