Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 21/1-4. (Budapest, 1898)

1-2. szám

MAGYARORSZÁG HYMENOPTERÁI. 157 Hymenopterát említ; de ha tekintetbe vesszük azt, hogy ez időben a nálunk előforduló fajoknak a legnagyobb része még ismeretlen volt s azok csak később Írattak le; akkor biztosan állíthatjuk, hogy KOY gyűjteménye igen tekintélyes lehetett s legnagyobb része meghatározatlan és a tudományra nézve új vala. A második nagyobb gyűjtemény az volt, melyet a jelen század elején (1803—1806) egy nevéről ismeretlen lengyel természetbúvár szerzett Magyarország területéről, mely jelenleg a varsói múzeum tulajdona; miként azt BADOSZKOVSZKY 0. orosz tüzértábornok, a nemrég elhunyt jeles hymenopterolog, 1886-ban Budapesten létekor nekünk elbeszélte.* A Nemzeti Múzeum gyűjteményén kívül most nagyobb gyűjteményük van még magyarországi Hymenopterákból: 1. BRANCSIIÍ IÍÁROLY-nak Trencsénmegyéből; 2. dr. CHYZER KORNÉL miniszteri tanácsosnak, ki kiváló szorgalommal kutatta és ismertette Zemplénmegye rovarvilágát; 3. FRIESÉ HENRiK-nek jelenleg Innsbruckban, ki mint említettem, tíz hónapig időzött és gyűjtött Magyarországon ; 4. KORLEVIC ANTAL előbb fiumei, most zágrábi tanárnak, ki kiváló érdemeket szerzett a magyartengerpart Hymenopteráinak a meggyűjtésével és közzétételével; 5. PASZLAVSZKY .JÓZSEF igazgatótanárnak, ki a magyarországi Cynipidák ismeretét vitte előbbre; 6. SZÉPLIGETI GYŐZŐ budapesti tanárnak, ki nagy szorgalommal gyűjtötte és tanulmányozta a Braconidákat és Cynipidákat. Végre fölemlítendő itt 7. a BIRÓféle több ezer példányból álló Hymenoptera-gyűjtemény az ország legkülönbözőbb vidékeiről, mely jelenleg a Nemzeti Múzeum tulajdona. Ezeken kívül többeknek van kisebb gyüjteményök. Az itt említettek gyűjteményeiket vagy legalább azok egy részét irodalmilag is közzétették s ez által is hozzájárultak faunánk ismeretehez. A mi már most a meghatározások alapján Magyarország hártyásszárnyú rovarai gazdag faunájának a jellemét illeti, az mintegy keveréke a középeurópai, földközi-tenger melléki (mediterrán) és délkeleti faunának, túlnyomólag délkeleti jellemmel és számos önálló sajátos fajjal, a nélkül azonban, hogy a nyugati fauna állatai is egészen hiányoznának, a melyhez egy ország állatvilága sem hasonlítható s joggal lenne nevezhető magyar faunának; a mit különben már Magyarország nagy kiterjedése és növényzetének változatossága is eléggé igazol. Már maga a központ, Budapest vidéke, a legnagyobb változatosságot nyújtja; mert a Duna jobb partja jobbára a dombos vagy hegyes vidékek állatait táplálja, balpartja pedig, innen a magyar Alföldre mélyen lenyúló, sok helyen homokos talaj Erdélyen át túlnyomóan délkeleti jellemű. Allataink egy része innen Dél-Orosz* Rovartani Lapok. III. 1886. pag. 213.