Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)

1-2. szám

2 vette. FRIVALDSZKY IMRE, a mellett hogy a magy. nemz. Muzeum tisztviselője volt, akkor itt már egész Európára kiterjedő virágzó kereskedést folytatott azokkal a természetrajzi tárgyakkal, nevezetesen rovarokkal, melyeket részint az országban, részint Törökországban és Kis-Azsiában gyűjtött és gyűjtetett. Igen jó hasznát vette teliát fiatal rokonának e tárgyak kikészitésében, rendezésében, gondozásában és szétküldésében. Majd megismertette őt a rovargyűjtéssel és szorgalmasan gyűjtetett vele Budapest környékén. Akkor élt kortársaktól hallottam, hogy FRIVALDSZKY JÁNosnak eme tanuló évei nem voltak valami nagyon rózsásak, mert FRIVALDSZKY IMRE meglehetősen szigorúan bánt fiatal rokonával. így péld. mindennapi dolog volt, hogy kiadta neki a napi parancsot, hogy most menjen ki a budai hegyek közé vagy a pesti Rákosra s ott bizonyos ritkább bogár- vagy lepkefajból délig vagy estig ennyi meg ennyi ép és sértetlen darabot fogjon össze. Szegény JÁNOS ilyenkor halálra fáradtan is addig lótott-futott a kijelölt rovar után, a míg csak a kivánt mennyiséget össze nem hozta belőle; mert ha kevesebb példánynyal tért haza, akkor ott már készen várta a büntetés, a mi egyszerűen abból állott, hogy nem kapott ebédet vagy vacsorát. Ez egy 18—20 éves fiatal ember önérzetére bizony elég lealázó s egy kifáradt fiatal ember üres gyomrára bizony elég érzékeny büntetés lehetett; de mégis jó iskola volt, mert egyfelől szorgalmas és jó gyűjtőt nevelt belőle, másfelől pedig kifejlesztette benne azt a példás kötelességérzetet, a mely aztán egész életén át soha el nem hagyta. FRIVALDSZKY IMRE mindamellett még sem használta ki egész önzőén fiatal rokonát, hanem gondoskodott további kiképeztetéséről. Beiratta a pesti egyetem bölcsészeti karánál akkor fennállott mérnöki tanfolyamra s azt vele 1842-ben el is végeztette. A következő 1843-ik év nyarán elvitte magával az első nagyobb állattani kirándulásra a bánsági havasokba, a mely alkalommal szintén meggyőződhetett JÁNOS gyűjtő ügyességéről, szorgalmáról és megbízhatóságáról. Azért alig egy félévre reá egy hosszabb ideig tartó fontos külföldi expediczióval bízta meg. FRIVALDSZKY iMRÉnek ugyanis abban az időben egy ZACH FERENCZ nevű gyűjtője tartózkodott Kréta szigetén, de már közel egy év óta semmi hírt sem adott magáról. A neki küldött pénzt a kaneai osztrák konzul utján mindig hűségesen felvette ugyan, de egy árva rovart sem küldött érte. Miután semmiféle Írásbeli sürgetés, intés és dorgálás nem használt, FRIVALDSZKY IMRE jÁNost küldte Krétába ZACH felkeresésére. FRIVALDSZKY JÁNOS 1844 tavaszán TERREN ANDRÁS körmöczbányai evang. theologus társaságában útra kélt tehát és Konstantinápolyon es Smyrnán át májusban Kréta szigetére érkezett. ZACHot csakugyan ott találta Kaneában úri módon berendezkedve, inassal, csinos gazdasszonynyal, de rovarok nélkül. Kisült,