Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)

1-2. szám

200 a vékonybélben Taenia crassicollis társaságában én is találtam egy előttem addig ismeretlen galandférget, a melynek vizsgálata arról győzött meg, hogy a Dipylidiumokhoz tartozik ugyan, de a D. caninumtól (vagyis Taenia ellipticától) lényegesen különbözik, mert rostellumán sokkal több horog van, mint a D. caninumén. Kezdetben rendellenes fejlődésnek tulajdonítottam e jelenséget, a mennyiben ismeretes, hogy a horgok fejlődését és elrendeződését illetőleg sokszor lényeges különbségek állapíthatók meg ugyanazon faj különböző példányain is. Föltételezhető tehát, hogy a D. caninum rostellumán is lehet több és másképen elrendezett horog, mint a mennyit azon rendesen láthatunk. A jelzett időtől kezdve azonban több izben találtam macska beleiben ugyané galandférget, részint magában, részint pedig Dipylidium camnummai vagy Taenia crassicollissal együttesen s meggyőződtem arról, hogy az teljesen önálló faj, a melynek karakterei állandók és alakja, valamint boncztani szerkezete az eddig leírt fajokétól több szempontból lényegesen különböznek. Nagyobb számban rendesen csak a vékonybelek hátulsó részében találtam; két izben azonban a végbélben, egy esetben pedig a gyomorban is előfordult egy-egy példány. A végbélbe bizonyára a béltartalommal jutottak, s ha a gazdaállat tovább él, valószínűleg kiürültek volna; a gyomorba pedig hányási inger következtében kerülhettek az epésbélből. Tulajdonképeni tartózkodási helyük tehát a vékonybél. Kifejlett állapotban a szóban levő féreg 12—20 cm. hosszú. Elülső része vékony, fonálszerű (0*288 mm.), scolexe (1. ábra) kicsi (harántátmérőben 0*352—0*432 mm.) és gömbölyded. A strobila középső része jóval szélesebb (1*4—1*6 mm.), vége felé azonban kissé újra elkeskenyedik. A rostellum kinyújtott állapotban 0*112 mm. hosszú, tompa kúphoz hasonló; alapi része mintegy 0*112 mm. széles, közepe táján 0*96 mm. s innen kezdve kissé még vékonyodva, legömbölyített csúcsban végződik. A rostellumon (2. ábra, erősen nagyítva) számos horog látható, a metyek 13—14 sorban úgy helyeződnek el, hogy a rostellum alapjától a csúcshoz viszonyítva a diagonalis irányában szabályos sorokat alkotnak. A rostellum csúcsa horogtalan. A horgok alakja rózsatövishez hasonló, a mennyiben hosszúkás és lapos alapi részből és ebből függélyesen kiemelkedő kampószerűen» hajlott tüskéhez hasonló részből állanak. A horgok alapi részét tehát egy hosszúkás, lapos, elülső végén kissé felfelé hajlott s két végén elkeskenyedő lemez alkotja, ebből emelkedik aztán ki a kampó, melynek alsó vége csaknem olyan vastag, mint az alapi részlet szélessége, fölfelé azonban elvékonj^odik s kissé hajlott csúcsban végződik. A kampó hosszúsága legfeljebb V3-ada az alapi részlet hosszúságának; magassága legnagyobb a horog hátulsó vége felé, mely elülre haladólag fokozatosan csökken. A horgok nagysága igen különböző, legnagyobbak a rostellum csúcsához