Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 19/1-4. (Budapest, 1896)

2. szám

szőröstermésű alak, a szó szoros értelme szerint van, az nagy ritkaság lehet és a gyakoribb kopasztermésű H. simplicifolmm-mal HERBICH (H. Transilvanicum SCHUR) szemben nem természetes tőalak, inkább csak variatio. Másrészt mulékonyan pelyhestermésű alakot én a Eetyezát magasabb völgyeiben valóban gyűjtöttem. Még mikor a gyümölcs körülbelül a fele nagyságára nő, a pelyhessége látható, azután lekopik.* In convallibus alpium Eetyezát H. palmatum occurrit cremocarpiis semimaturis pilosis, denique glabris, ellipticis, et leiocarpum. Fructus ab initio leves paulo minores et magis orbiculares. BAUMGARTENIUS probabilius formám priorem descripsit (258. 1.). Minthogy a tőalakot vagy typusos fajt az elsőbbségre meg az eredeti leírásra alapítjuk, ezért kívánatos lenne minden növényfajnak az aprólékosságig kiterjeszkedő leírása. Itt-ott, kivált a régi autorok rövid descriptiója nem ritkán cserben hagy; azért a faj, illetőleg tőalak földerítését sok mindenféle bonyolíthatja vagy megnehezítheti, másrészt a kétes faj vagy tőalak megfejtésére még más utak és módok is rávezetnek,** melyekről azonban itt bővebben meg nem emlékezhetünk. Az autornak ezentúl a régiek tévedésein okulva, a változóbb faj leírása előtt, a mennyire a természetben végezheti, meg kell különböztetni az állandó és változó bélyegeket és ezen az alapon kell a tőalakot lehető természetesen a fajtától elválasztani és a leírásban szavakkal megkülönböztetni. Helytelen lenne tehát pl. fehérvirágú Campanula-t tőalaknak leírni, mert köztök a fehérvirágú alak ritkaság, az uralkodó kék virággal ellentétben. A faj leírásakor mindég a tőalak bélyegeire kell gondolnunk, ezt kell a leírással kidomborítanunk és kitüntetnünk, tekintet nélkül a varietasokra ; a kisebb-nagyobb eltérést a leírás után tüntetjük ki ós számítjuk elő. A tőalakot tehát, legalább epochánkra nézve, mintegy változatlannak gondoljuk, az eltéréseket a köréből kiválasztjuk. Ezután pontonként. 1. Minthogy én a tőalakot, legalább elméletben a faj alapjának tartom, a tőalak mindég tőalak marad, ugyanaz a szisztematikai egység tőalak is, meg fajta is, egy helyen, egy munkában nem lehet. Ezért a jellemének, kitüntető bélyegének már a descriptióban cursiv nyomással kell kideríttetni. Ebből folyik, hogy a tőalaknak mint a) «typica»-nak a typus leírásától külön még rövid leírásra sincs szüksége és az autor nélkül csak két neve lehet ; a genus és species nevén kívül észszerűen más fajta-névre nem szond, vagyis a typusnak harmadik varietas-nevet adni nemcsak hogy fölösleges, hanem kétségtelen szisztematikai teher is. Lesz tehát pl. Trollius Europaeus L. minden további «a) typicus G. BECK» nélkül. * Fuss M., FI. Transilv. excurs. p. 272. szerint is «fructus ovales, iuniorespilosi, maturi glabri. ** Természettud. Közi. 1896. 43—44. 1.