Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 19/1-4. (Budapest, 1896)

2. szám

NOMENKLATÚRÁI FEJTEGETÉSEK. (EXPLICATIONES AD NOMENCLATURAM SPECTANTES). Irta dr. BOEBÁS VINCZE, Budapesten. Irodalmunkban a nomenklatura szabályairól alig van valahol valami ;szó. A kezdő és a külföldi literaturában kevésbbé járatos hazai nyelvén alig olvashat erre vonatkozó útbaigazítást, ki van téve a próbálgatásnak és tévelygésnek. Fejtegetésem sem terjeszkedik ki most mindenre, épen nem kimerítő, inkább gyakorlati esetekből, flóránkra vonatkozó nemrégi tévedésekből és szabálytalanságokból indul ki, ezekből böngésztem össze helyesbítő magyarázataimat. Ideje lenne már nagyon az internationalis nomenklatura gyökeres és természetszerű reformálásának. Örvendetes lenne azonban, ha addig is, legalább a hazai flórára vonatkozó nomenklatúrái szabályokat összeállítanók, illetőleg megalkotnók. A tőalakból indulunk ki. Ezt a szót HAZSLINSZKY FEIGYES nesztorunk a typus (Hauptform vagy Grundform) jelölésére hozta forgalomba, a maga helyét meglehetősen megállja, azért alig van okunk rajta másítani. Mi a tőalak, a termék kutatásával és ismertetésével foglalkozónak fejtegetni alig kellene. Az eredeti typust azonban tudományosan megjelölni és szabatosan megalapítani mégsem olyan könnyű, mint a hogy talán hamarosan gondolnók. Tőalak közönségesen az a forma vagy az a kép, a mely a leírásnak, a leírásból avagy a növény gyakori szemléléséből merített ismeretünknek megfelel, pl. az erdei bükkfa, kikeleti hóvirág vagy az illatos ibolya, a minőnek a maga változatlanságában a legtöbben ismerjük. A piros bükk, fehérvirágú Viola odorata, hóvirág négyestagá virágszerkezettel nem typus. Az ilyent mint a tőalaktól nem tetemesen és csak történetes bélyegre nézve eltérőt, melynek határozott geographiai elterjedése nincs, külön választjuk s fajtának (varietas) nevezzük. Az idegen nyelvek hatása ezt az, úgy látszik, utóképzéssel alakult (faj + fa), tősgyökeres szavunkat proepositióssá is változtatta (al + faj, sub -j- species, Unter + Art). A mai tőalak azonban nem az ősi időben legelőször támadt őstypus, hanem a geológiai periódusokon keresztül már többször tetemesen megváltozott. Hányszor fordított már a természet a tőalakon epochái folytán •— Isten a megmondhatója. Mennyi idő kellett olyan átformálódásra, hogy a