Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 19/1-4. (Budapest, 1896)

1. szám

A gameták párzása — vizsgálataim szerint — úgy történik, hogy két, egyforma nagyságú gameta mellső végével egymással összeolvad oly módon, hogy az egyik mintegy átfolyik a másikba. A 11. és 12. ábránk mutatja ezen folyamat két pházisát. De vannak e szabály alól kivételek is ; ilyet ábrázol 15. ábránk. A sejtmagvak párzás alkalmával szemlátomást vándorolnak s egymáshoz közeledve, össze is olvadnak. A magvak összeolvadásakor fellépő mitotikus változásokat ezen fajnál nem sikerült észrevennem; magorsót láttam azonban a közel rokon Chlamydomonas-íélék copulatiója alkalmával — s erről majd más helyen fogok részletesebben beszámolni — úgy, hogy azt gondolom, hogy alkalmasabb anyag vizsgálatakor majd a Carteriá-nébl is sikerűi ily karyokinetikus változásokat észlelhetni. A nyolcz csillangó a sejtek párzása közben élénken mozog s a párok folytonosan rotáló, igen sebes, tánczoló mozgásban vannak. A csillangók csak közvetlenül a gameták teljes egybeolvadása előtt tűnnek el, s a keletkező zygota egyre vastagodó új fallal bír, mely helyenként megvastagodásokat is mutat (III. Táb. 13. ábra). Igen érdekes az egybekelés utolsó pházisa. A két mag ilyenkor már teljesen egybeolvadt, a sejtek többi alkatrészei pedig még kettős számban vannak meg a zygotában. Legelőször is a két szemfolt kezd egyes szemcsékre felbomlani, színét veszti s rövid idő múlva teljesen eltűnik; a protoplasma sűrűbb állományúnak látszik, egyes szemcsék válnak ki s néhányszor ilyen szemcsék a zygotából való kilökését is észleltem. A két pyrenoid, mely a kezdetben kissé ovális zygotában igen jól látható (III. Táb. 14. ábra), szemlátomást jobban és jobban eltűnik, s mikor a nyugvósejt fala már jól kiképződött, az egész, mintegy 12 u. átmérőjű zygota fartalma csak egyneműen szemcsés, sötétzöld tömeg. * A mondottakkal kimerítettem mindazt, mit vizsgálataim alapján a szóban forgó moszatok szervezetéről és fejlődéséről tudok. Még csak néhány szóval akarom a mondottakból kifolyó rendszertani következtetéseket kifejteni. 1892-ben három Carteria-íajt különböztettem meg,

1 a mennyiben a FRESENIUS leírta C. multifdis-en kívül DANGEARD két faját, a Chlamydomonas minima-t és a Pithiscus Klebsii-t is a Carteria-nembe soroltam. DILL 1895-ben megjelent dolgozatában

2 elfogadja ezen véleményemet és megtartja a C. multiftlis, Klebsii és minima nevű fajokat ; de ezenkívül a legelőbb említett alaktól különválaszt egy CARTER-től már igen régen Crypto1 FRANCÉ R. Néhány Chlamydomonadinea systematikájáról. 251. 1. • DILL. Op. cit. 353. 1.