Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 19/1-4. (Budapest, 1896)

2. szám

A pete. A megtermékenyített nőstény tavaszszal a régi (tavalyi) tűlevelek tő-­felének felső lapjára és pedig a hosszában végig futó barázdába tojja le­petéit. Ezt úgy a fogságban tartott példányoknál, mint a szabadban egy­aránt megfigyeltem. Csak elvétve akadunk néha egy-egy petére a tűlevelek terminális felén vagy azoknak alsó lapján is. A legtöbb petét találjuk mindig a napnak és világosságnak kitett felső és külső ágak és ágvégek tűlevelein. Egy-egy tűlevelen átlag 4—5 pete van elhelyezve, néha több, néha kevesebb ; a maximum egy tűlevelen átlag 10—12 pete. A peték a tűlevél közepén futó barázdában egy sorban állanak egymástól hol kisebb, hol nagyobb távolságra (V. tábla 2. ábra és VI. tábla 1. ábra), de gyakran össze is érnek s egymást részben fedik (VI. tábla 2. ábra). A pete alakja a rovarpeték megszokott rendes alakjaitól egészen elütő, t. i. lapos lepényalakú, elliptikus, mintegy 8 A mill, hosszú és V2 mill, széles. Eleinte majdnem színtelen, de az embryo fejlődésével lépést tartva, nemsokára megfehéredik és végre szennyes sárgává válik. E színváltozás­ban nem vesz részt a petének szorosan a tűlevél felületéhez simuló kes­keny karimája, mely mindig fehér vagyis helyesebben : átlátszó és színtelen marad. A pete felülete igen gyengén domború, kissé fénylő és bizonyos irányban nézve némi szivárványszíneket játszik. Ez a színjáték onnan származik, hogy a vékony petehéj felülete, mely szabad szemmel nézve egészen simának látszik, tulajdonképen igen finom és csak mikroszkópi nagyítással látható reczézettel van borítva. A finom reczézet (VI. tábla 3. ábra) szabálytalan, 5—6 szögű sejteket alkot, melyeknek belső terecskéi igen gyengén ripacsosak. Ha a hernyó a petéből kibúvik, az üres petehéj mint valami finom vékony átlátszó, hártyaszerű és gyöngyházfényű kis pikkely marad ott a tűlevelen. A hernyó. A fiatal hernyócska, mely mindig úgy búvik ki a petéből, hogy fejével a tűlevél csúcsa felé van fordulva, alig 1 mill, hosszú, sárga színű ; szőrö­zete fehéres és igen gyér. Feje fekete és szélesebb mint testének többi részei. Első mellkasi gyűrűje keskenyebb mint a fej, de szélesebb mint a többi gyűrű, felül szürkésbarna, csak elülső szegélye sárga. Az első vedlés után a hernyónak ez a színe és alakja megváltozik. Ekkor a hernyó felveszi azt a színét és alakját, melyet aztán tökéletes fej­lettségéig, vagyis egész bábbá alakulásáig megtarts

Next

/
Thumbnails
Contents