Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 18/1-4. (Budapest, 1895)

Tartalom

szem távola az ajak szélétől. Fiatal álczák pupillája köralakú, idősebbeké gyengén ovális. A szemhéjközti távolság nagyobb a szem vízszintes átmérőjénél, valamivel nagyobb, mint a szem távola az orrlyuktól, vagy azzal egyenlő s majdnem még egyszer akkora, mint egy szemhéj szélessége. A szem vízszintes átmérője fiatal álczákon valamivel nagyobb, idősebbeken valamivel kisebb, mint a szem távola az orrlyuktól ; fiatal álczákon valamivel nagyobb, mint az orrlyukak egymástól való távolsága, idősebbeken ezzel a távolsággal egyenlő. Az orrlyukak egymástól való távola a szemhéj közti távolságnál nem sokkal kisebb s valamivel mindig kisebb, mint a szem távola az orrlyuktól. Az orrlyukak nagyon elől állnak ; az orrlyuk s az ajak széle közötti távolság háromszor, sőt idősebb álczákon négyszer kisebb, mint az orrlyuk távola a szemtől. A szájzug a szem hátsó szögleténél hátrább terjed. A felső ajak bőrkarélya erőteljes. A kopoltyuk hosszú nyelűek, a legfelső csaknem a törzs feléig ér ; sugaraik is hosszúak s vékonyak. A törzs eléggé elválik a fejtől, rövid, vastag, felehosszában a legmagasabb. Háta enyhe ívben domborodó, felső harmadában tetőirányosan összenyomott, lejebb hasasán kidomborodik s e két része között ívesen görbült barázda által elválasztott. A törzs oldalán 15—16, a hason 9—10 keresztben menő, íves izomárok tűnik szembe. A végtagok hosszúak s vékonyak, a hátsók rövidebbek. A mellső végtag fiatal álczákon az orr csúcsát is meghaladja, később mindinkább rövidül, nagy álczákon már csak a szem mellső szögletéig ér. Az előre hajlított hátsó végtag a leghosszabb ujj hegyével csak a törzs feléig, vagy valamivel előbbre ér. Keze s lába aránylag keskeny, ujjai főkép eleintén nagyon hosszúak, laposak, csaknem fonalszerűek s finomhegyű csúcsban végződnek. A kéz ujjai közül az első a legrövidebb, de a másodiknak felénél hosszabb, vagy legalább a felével egyenlő, a második hosszabb ; a harmadik a leghosszabb ; a negyedik rövidebb a másodiknál, de valamivel hosszabb az elsőnél. A láb ujjai közül az első a legrövidebb ; a második hosszabb; a harmadik a leghosszabb; a negyedik rövidebb a harmadiknál, de hosszabb a másodiknál; az ötödik kissé hosszabb, mint az első. A fark fiatalabb álczákon hosszabb, mint a fej s a törzs együttes hossza, később fokozatosan rövidül : két oldalról nagyon összenyomott, csúcsos végű. Az uszóhártya a mellső végtagok beízülésénél valamivel hátrább ered ; felső karélya fokozódó ívben magasra emelkedik, azután a fark hegye felé hirtelen lejtősödéssel ereszkedik alá s az alsó karélylyal együtt finom, hosszú fonalban nyúlik ki. Az uszóhárt}^. általában nagyon magas, legnagyobb magassága többnyire csak kétszernél valamivel többzör foglaltatik a fark hosszában, soha háromszor.