Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 18/1-4. (Budapest, 1895)

Tartalom

tyáján feketés-szürke, vagy fekete pigmentezés halmozódik össze, oly nagy mértékben, hogy valóságos foltokat hoz létre, melyek egymással részben összeolvadva, sűrű rácsozatot képeznek. Ez a rácsozat a fark hegye felé mindinkább tömöttebbé válik, miáltal a fark hátsó része, különösen hegye s az uszóhártya alsó és felső széle nagyon megsötétedik, sokszor egészen megfeketedik. A test alsó oldala fehéres testszínű, a has rózsás, oldalai a törzs oldalaival együtt arany-, vagy ezüstfényűek. A has oldalszélén, a hónaljtól a lágyékig, ragyogó fehér pontsor húzódik. A kopoltyuk sötét pigmenttel megrakottak, sugaraik sárgás-vörös, vagy vörös-barna színűek. Az iris aranysárga alapon sötétre pigmentezett s főképen négy, keresztben álló sötét folt által tűnik ki. Mennél idősebb az álcza, annál inkább előtérbe lép a fokról-fokra sötétülő olajbarna alapszín s a törzs és fark oldalán a sötét pontozás között kicsiny, kerek, sötét foltok keletkeznek ; a farkuszó alsó szélén pedig csillagképű, ragyogó fehér pettyezés lép fel. Még később (augusztus végén) az említett sötét foltok között a fej s a hát tetején, továbbá a törzs és a fark oldalán szabálytalan alakú, szigetszerű s a has felé mindinkább kissebbedő szennyes fehér foltok tűnnek elő, melyek soha sem olvadnak össze egymással s a most már meglehetősen sötét olajbarna alapszínből élesen kiválnak. Végre a fark uszóhártyája lehervad, a felső ajak bőrkarélya s a kopoltyuk is zsugorodni kezdenek, az olajbarna alapszín még inkább megsötétedik, a fehéres szigetszerű foltok meghomályosodnak, a has narancssárgába hajló színbe öltözik s oldalszélén, valamint a fark alsó élén is sötét-barna, kerek pettyek jelennek meg, melyek ezentúl állandóan megmaradnak, a törzs oldalának alsó szélén pedig fehéres szemcsék kezdenek felhalmozódni. Ez már az álczaélet végső phasisa, mire a teljesen kifejlődött, mintegy 42 mm. hosszú állat, elhagyja a vizet. Ivari dimorphismus. Dr. BEDRIAGA az álczákon ivari dimorphismust vél felismerni s azt hiszi, hogy a világosabb színű és hegyesebb farkú példányok nőstények, a sötétebb színűek s farkuk hegyén tompán kerekített példányok pedig hímek. Ezt magam is valószínűnek tartom, mert magam is hasonló viszonyokat véltem tapasztalni a M. Montandoni álczáin, noha másrészt kétségtelen, hogy e tekintetben az álcza kora és a tartózkodási hely természete is befolyást gyakorol. Ivarérett álczák. Már de EILIPPI óta ismeretes, hogy az alpesi gőte még álcza korában elérheti ivarérettségét, illetőleg több évi fejlődés után megszerzi ivarérettségét s még mindig álczaállapotban van, vagy látszik lenni, a mennyiben külső kopoltyúit megőrizte. Az ilyen termetes nagy álczákra már nem illik a fentebbi leírás, a mennyiben a felnőtt állatokhoz hasonlítanak s csak még el nem vetett, satnyuló félben levő kopoltyúik és igénytelenebb, halaványabb színezetük által különböznek azoktól. Ilyen