Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 18/1-4. (Budapest, 1895)

Tartalom

ból már 12-nek álczáit dolgozta fel, s azok meghatározására dichotomikus táblázatot is közölt. E táblázat, melyben a Molge Montandoni-n kívül valamennyi hazai fajunk álczája benfoglaltatik, a további tanulmányokra nézve kétségkívül becses kiinduló pontúi szolgálhat ; mindazonáltal nem egyszer értéktelen, vagy legalább is nagyon kétes értékű jellegekre alapítja a fajok megkülönböztetését, a mi nagyon sokat levon, egyébként elvitázhatatlan becséből. Oly jellegek, mint a szemhéj közötti távolság, az orrlyukak •egymástól való távola, a szem távola az orrlyuktól, a szem vízszintes átmérője, a legnagyobb ujj hossza, a fark tövének szélessége stb., az álcza kora szerint folytonos változásnak lévén alávetve, nagyon relativ értékűek s egy-két ilyen jelleg önmagában semmikép sem elegendő az álcza fajának biztos megállapítására. Innen ered, hogy pl. a M. alpestris és a M. vulgaris álczáinak meghatározása e táblázat szerint teljes lehetetlenség. Ebből okulva, a hazai fajokra nézve új meghatározó táblázatot dolgoztam ki, mely a fark alakjára s arányára, az uszóhártya minéműségére s a nagyon jellemző színezetre is kiterjeszkedvén, remélem, megbízható kalauzul fog beválni. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az álczák faj szerint való megkülönböztetése meglehetős gyakorlatot igényel, mert egyes fajok, főkép bizonyos stádiumban, nagyon hasonlók egymáshoz s a közöttük levő különbségek nagyon subtilis természetűek. így míg a Salamandra maculosa s a M eristata, valamint a M. alpestris és a M. vulgaris álezái minden nehézség nélkül megkülönböztethetők egymástól, addig a M. Montandoni álczáinak tompán kerekített és sötétebb farkú alakjai a csalódásig hasonlítanak a M. alpestris álezáihoz, másrészt hegyes farkú és világosabb szinű alakjai a M. vulgaris álezáihoz. Az sem szenved kétséget, hogy az álczák fejlődése a nem szerint már elejétől fogva különböző úton halad, s hogy a hím- és nőstény-áleza orismológiai tekintetben is más-más tulajdonságokat vesz fel, melyek a faj bélyegeinek egységes megállapítását nagyon megzavarják, — ezek kimutatása azonban egyelőre a jövő feladata. A BEDRIAGA munkájában még nem szereplő M. Montandoni álczájának első leírását G. A. BOULENGER tollából bírjuk.* Ehhez is sok hozzátennivalóm volt, különösen a mi a színruha fejlődését illeti. Talán nem szükséges kiemelnem, hogy az összes fajok orismológiai jellegeit, valamint színruhájuk fejlődését is saját, beható vizsgálataim alapján írtam le s a mellékelt rajzokat is, melyek kétséges esetekben — úgy hiszem •— jó szolgálatot fognak tenni, híven a természet után készítettem. Megjegyzem végül, hogy eleven álezákon kívül nagyon sok conservait példányt is megfigyeléseim körébe vontam, conserváló szerűi pedig ez utóbbi tavasz óta kizárólag a formol (formalin, formaldehyd) 1%-os vizes oldatát használtam, melyet erre a czélra minden más conserváló szernél * On the Larva of Molge Montandoni. (Annals and Magazine of Natural History, 1892.)