Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 16/1-4. (Budapest, 1893)

1-2. szám

ket egyesítette. A CASUS J. V. rendszerével szemben a ScnocH-ét általában visszaesőnek mondhatjuk. Hazánk Rotatoria faunájának első búvára BARTSCH S. is megkísértette a Rotatoriák osztályozását ((Rotatoria Hungária.

1 » czímü 1877-ben megjelent müvében, de ő csak a családok felállítására és jellemzésére, illetőleg körvonalozására volt tekintettel. A családok megkülönböztetésénél aztán a test formáját, a láb szerkezetét s a testburok milyenségét vette irányadó bélyegeknek, a melyeknek alapján a következő hat családot állította fel : 1. Csal. Floscularinae. 2. « Philo din 33a. 3. « Hydatinaea. 4. « Longisetao. 5. « Scaridina. 6. « Loricata. Mint látszik, BARTSCH S. alapjában CARUS J. V.-től megjelölt irányelvektől indult ki a családok megkülönböztetésénél, azzal a különbséggel, hogy a OARUS-ICIC Tubicolarinœ család helyett a Idosculariae a Volyarthrea helyett a Lonyiselae s a Brachionea helyett a Loricata saládot veszi fel, míg ellenben az Asplanchnea és Atbertica családokat, az előbbit pedig teljesen indokolatlanul, a Hydatinaea családba osztja be. Sokkal részletesebb az a beosztás, a melyet ECKSTEIN K. 1883. évi «Die Rotatorien der Umgegend von Giessen» czímü dolgozatának végén állít össze. 0 ugyanis a bélcsatorna szerkezete szerint az összes fajokat a CARUS felfogása értelmében két nagy csoportba osztja s az első csoportot ismét két csoportra különíti a következőleg : I. Gyomorral, béllel és alfelny itassál : 1. Helyhez kötöttek. Csal. Tubicolarina. 2. Szabadon élők. Csal. Philodinaea. « Polyarthraea. « Hydatinaea. « Macrodactylea. « Loricata. II. Gyomorral, bél és alfelnyilás nélkül. Csal. Asplanclinaaa. Különben ECKSTEIN, mint e táblázat is mutatja, jóformán mind ugyanazon családokat vette fel rendszerébe, a melyeket CARUS J. V. felállított volt s csak abban tért el, hogy a CARus-féle Scaridina család körét