Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 14/1-4. (Budapest, 1891)

1-2. szám

p. Potamogeton, Salvinia, Fontinalis, Marchaatia stb., s pusztán azért szerepel itt, mivel a hozzájuk tapadó Algák miatt feldolgozásuk érdemesnek Ígérkezett. Néhányat e növények közül figyelmen kívül is hagytam, mivel alig nyújtott egy-két adatot. Mindjárt elején megjegyzem, hogy az Algák nincsenek bizonyos rendben beosztva, hanem 4—5-ével találhatók szétszórtan a Penészek, Zuzmók, Mohok között. A gyűjteményben található tengeri Algák általában alig voltak érdemesek a meghatározásra, mivel idegen tengerek lakói, s lelőhelyek indicálása vagy hiányzik, vagy több esetben legalább is kétséges a lelőhely. Érdekesnek tartom azonban itt kiemelni, hogy a tengeriek közül egy gyűjtés új adatot nyújtott az Adriára nézve, ez a Cystoclonium purpurascens (HUDS.) KÜTZ., mely Hauck szerint nemcsak az Adriából, de általán az egész Közép-tengerből sem ismeretes. Érdemesebb munka volt az édesvízi alakok keresése s feldolgozása, új fajokra ugyan nem akadtam, de az elterjedésre nézve nem kevés új adatot nyerünk Kitaibel herbáriumából, melyek annál becsesebbek, mivel nagyrészt oly vidékekre vonatkoznak, honnan épen semmi adattal sem rendelkeztünk. A következőkben adom a Kitaibeli Algák felsorolását, abban a rendben, mint a példányok vagy hordozó növényeik a gyűjteményben találhatók. A római szám a fasciculusra, az arabs pedig a herbarium folyó számára vonatkozik, név s lelőhely úgy van visszaadva, mint az a névczédulán vagy borítótokon olvasható. Ezután jönnek saját meghatározásaim s a gyűjtésben esetleg talált Algák felsorolása. Legvégül a magyarországi lelőhelyekről eredő Algákat systematikus sorrendben is összeállítottam, a könnyebb áttekintés kedvéért. Egészben véve 68 faj és egy új varietás tehát az eredménye a Kitaibeli herbarium algologiai átvizsgálásának, valamennyi lelőhely új. Némely lelőhelynek megállapítása nehézségekkel járt, de Kitaibel úti naplóinak összevetéséből, meg másokkal, pl. Rochel-lel való összeköttetéseit is számba véve, sikerült megoldani a kétes jelzéseket is. A lelőhelyek a következők : Balaton Somogy m. Fok (Kiliti-) Somogy m. Szabadi-Fok Veszprém m. Dana melletti mocsarak Tolna és Fehér m. Szunyok (puszta), (Pest-P.-S.-K.-Kún m.). Ennek a lelőhelynek a megállapítása okozta a legtöbb nehézséget, mígnem Kitaibel úti naplója a második 1810-ki bánsági útról, megadta a kívánt felvilágosítást. A szúnyoki puszta sós mocsaraiból egy nagy Nostoc van a gyűjteményben, melyet Kitaibel «Tremella» néven jegyez föl. Az Iter banaticum II. 1810. (114. Mss. Oct. Lat.) b. és vörös /.-el jelölt füzetében olvasható feljegyzés szerint, mindjárt az utazás első napjaiban gyűjti ezt az Algát. Május 23-án indulva Pestről,