Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 13/1-4. (Budapest, 1890)

Tartalom

setacei, sat raro hinc inde pilosiusculi : flores duplo matures : vexillum duplo latins, basi non valde constrictum ut in illo : alae latiores, fere orbiculatae, carinam non ut in prœcedente aîquantes, in quo vexillo semel, in nostro vero duplo breviores : legumina iam perfecta, et semina non vidi. » GUSSONE valamint ARCANGELI (Gompcnd. Fl. Ital. p. 195.) leírásának megfelelő L. affinis van a magy. nemz. múzeum herbáriumában Padua vidékéről, «Z/. /Iphaca» név alatt (in olivetis montis Ortone ad Abano). Ezzel valamint GUSSONE leírásával is megegyezik az a bükkönyfaj, a mely HELDREICH «Herbarium flora? Hellenics » gyűjteményében (nr. 20), valamint BAENITZ «Herbarium Europaeum»-ában is (1875, 289(>. sz. a.) Athene vidékéről, helyesen L. affinis névvel megjelent. Ez a növény azonban Európa déli és közép tájain, mint a zöldséges földeket kisérő gyom, több helyen megjelenik, s egészen Elszaszig felhat éjszak felé. GUSSONE a L. affinis-t világos szavakkal bélyegezte, úgy hogy a L. affinisről rejtelmesség, kétség vagy félreismerés fenn nem foroghat. Azok a bükkönyfajok, melyeket én GUSSONE szavai szerint L. affinisnek tartok, rendesen erőteljesebbek, magasabbak, mint a L. Aphaca, melléklevele szembeötlő módon szélesebb, a növény színe deresebb zöld, virágja nagyobb, körülbelül 11 —12 mm. hosszú, virágkocsánja jobban megnyúlik, kelyhe sallangja lándsás, valamivel szélesebb, mint a L. Aphaca-c. Lathyrus affinis Guss. semper robustior, maior et stipulis conspieue latioribus, basi magis truncatis pnedita est ac L. Aphaca L-, colore manis (jlaueeseenti perfusa, flores maiores, circiter 11—12 mm. longi pedunculis magis elongatis ; ealycis laciniœ lanceolata.% paulo latiores ac in L. Aphaca. Ellenben a L. Aphaca apróbb termetű, zöldebb, melléklevelei kisebbek, a száron sűrűbben állnak, gyakran egymást sinclelyezik, virága csak 7—8 mm. hosszú, kehelysallangja szálas-lándsás, — tehát mindent összevetve, a L. affinis Gussone inkább csak délibb táji fajtája a L. Aphacá-nük, de a vetőmaggal elterjedésének délibb határait messze túllépte. Lathyrus Aphaca L. minor, magis viridis, stipulis minoribus, magis confertis, sœpius imbricatis, fioribus 7—8 mm. longis, ealycis laciniis linearilanceolatis. Ex his L. affinis Gussone non nisi varietas L. Aphacae australis esse videtur, quae tarnen seminibus frumentariis in Europa magis dispersa est, et nunc in Alsatia quoque superiore invenitur. A L. Aphaca, az én tapasztalásom szerint, nagyon elszórva s többéire szálonként nő, csak Fiume környékén valamivel gyakoribb. Éjszak felé inkább ez terem, de dél felé elterjedése a L. affinis-éval jobban összebonyolódik, sőt vele találkozik is. Néhol azonban a L. Aphaca még délen is egymaga, L. affinis nélkül, terem, pl. Inarimes szigetén GUSSONE következő szavai szerint : * «corolla lutea parva». Ellenben Sicilia szigetén mind a * Enumeratio plantarum vascularium insulae Inarimes, p. 108. (1854.)