Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 13/1-4. (Budapest, 1890)

1. szám

ezeknél az ölelők egész felülete ritkán elszórva, külső szegélye pedig valamivel tömöttebben egy sorba sorakozva fogszerű, sörtéscsúcsú kiemelkedésekkel fegyverzettek. A lábak szerkezetére vonatkozólag csupán FISCHER és PACKARD rajzaiban találunk adatokat s ezek meglehetősen egybevágók, különösen nagyon hasonlítnak a FISCHER rajza s a PACKARD-féle rajzok közül a Br. paludosus (arctica) lábaira vonatkozók. (V. ö. FISCHER LOG. cit. Tab. VII. Fig. 23. és PACKARD, LOC. cit. Tab. X. Fig. 1—5). A tátrai példányok lábai egészen azonos szerkezetűek az említettekkel. A villa függelékek hosszát FISCHER, DYBOWSKI és PACKARD nem határozza meg, de mindhárman meglehetős hosszúnak és lándzsaformának ábrázolják (V. ö. FISCHER, Loc. cit. Tab. VII. Fig. 22 ; DYBOWSKI, LOC. cit. Tab. X. Fig. 8 ; PACKARD LOC. cit. Tab. IX. Fig. G), míg GRUBE szerint : «appendicibus caudalibus brevibus, ferme quater longioribus quam latis». Valamennyi rajzban aztán többé-kevésbbé kerekített csúcsúaknak vannak rajzolva. A villafüggelékek sörtéinek számát FISCHER nem határozza meg, de rajzáról 19—20-at olvashatunk le, mint azt GRUBE is tevé, míg DYBOWSKI 36-ot számlált meg. A tátrai példányok villafüggeléke úgy formájára nézve is, valamint hosszaságára és sörtéinek számára nézve is eltér némileg a megelőzőkben ismertcttektől. Ugyanis levélformák, csúcsukon igen kihegyzettek, legfentebb 2—3-szor hosszabbak, mint a mily szélesok és 20—21 sörtével fegyverzettek. A mi a Branchipus paludosus M. 0. FR. fajt hazánk faunájára nézve kiválóan érdekessé teszi, az földrajzi elterjedése. MÜLLER 0. FR. Norvégia északi részéből, FABRICIUS Grönlandhói ismerteti. FISCHER több helyiségét említi, névszerint Szibériában a Taimyr folyót, Boganidát és Lapponiában Tri Obstroivát, a hol MIDDENDORF gyűjtötte. DYBOWSKI szintén Grönlandból való példányokat tanulmányozott. PACKARD és VERRILL Jjabrador-bôl és Grönlandhói jegyzik fel. Ezen adatok szerint, tehát a Branchipus paludosus M. 0. FR. még ez ideig csupán Európa, Ázsia és Amerika legészakibb részeiből volt ismeretes, geographiai tekintetben jóformán a sarkövből, míg a mérsékelt övben még egyetlen egyszer sem találták meg és hazánk az első,