Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 13/1-4. (Budapest, 1890)
1. szám
gyéren. Mindkét ivaregyén ölelőinek felülete érdes. A lábak mindkét ivaregyénnél a Branchipus feroxéhoz hasonlítanak. Valamennyi testszelvény sima; a potrohszelvények hosszabbak, mint a mily szélesek, az utolsó szelvény feltűnően rövidebb az előtte valónál. A villa függelékek feltűnő rövidek, levélformák és 20—21 sörtével fegyvérzettek. A penis a Branchipus feroxéhoz hasonló. A borszeszben tartott példányok színét nem határozhattam meg. Ezek mindannyian fehéresek. A rendelkezésemre állott hazai példányok ugyan kétségtelenül magukon hordják a Branchipus paludosus fajbélyegeit, egy s más tekintetben mindazáltal elütnek az irodalomban eddig leírtaktól, sőt azt is mondhatom, hogy az egyes búvárok leírásai is többé-kevesebbé eltérők. Mellőzve itt a MÜLLER 0. FR., FABRICIUS és HERBST úgy is meglehetős hézagos leírásait, lássuk mit mond FISCHER a MÜLLER 0. FR.-féle Branchipus paludosus-szal synonym Branchipus Midden dor fi anus homlokáról. FISCHER szerint a hím homlokáról igen gyakran egy háromszögletű, vékony bőrlemez áll ki s ezt a következőképen írja le : «an der Stirne bemerkt man häufig, besonders beim Männchen, eine vorspringende, dreieckige dünne Hautfalte oder einen Stirnlappen als Andeutung der ten takeiförmigen Organe ; bei einigen Exemplaren stellte er sich beim leichten Brücke eines Glasplättchens als eine dünne, nach vorn gerade abgeschnittene Membran dar, die seitwärts mit je einem Basaltheile der Hörner, nach Hinten mit den Seitentheilen des Kopfes und der Stirne zusammenhing.») 1 GRUBE, ki a Branchipus Middcndorfianusi csupán a FISCHER leírása után ismerte s mindamellett, hogy önálló faj gyanánt írta le, de megjegyzi, hogy valószínűleg azonos a Branchipus p<dudosus M. 0. Fr. fajjal, a FISCHER adatai alapján a hím homlokáról a következőket mondja: «Processu frontis membranaceo triangulo vei truncato.»'^ E kérdést DYBOWSKI tisztázta először grönlandi példányokon végzett vizsgálatai alapján és eredményképen ezeket mondja: «FISCHER beschreibt einen membranartigen Fortsatz an der vorderen Seite des Kopfes, er sagt aber nur, dass er häufig, also nicht constant, vorkomme ; wenn ich nun seine Figur 18, welche den Kopf eines Weibchens darstellt, ansehe, so scheint es mir, dass diese Membran nur durch Abheben des Chitinüberzuges, verursacht durch Spiritus-Maceration, entstanden ist. Diese Vermuthung gewinnt noch mehr an Wahrscheinlichkeit, da uns kein Fall bekannt ist, in welchem die tentakelförmigen Anhänge bei Männchen und Weibchen in gleichem Masse ausgebildet wären und auch kein solcher, wo sie beim Männchen nicht constant vorkämen.» 8 Es hogy 1 Middendorfs lieiae etc. p. 153. 2 Bemerkungen über die Pliyllopoden. Loc. cit. p. 142. 3 Beitrag zur Plryllopoden-Fauna der Umgegend Berlins. L c. p. 201.
