Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 12/1-4. (Budapest, 1889)

Tartalom

Feltevésem, hogy a szóban forgó Menthák vegetatív szerveiben qualitativ eltérések helyett inkább quantitativ különbségek lesznek megalapíthatok, — górcsövi vizsgálataim közben helyesnek bizonyult. A két Mentha vegetativ szerveinek szöveti structurája semmi olyan qualitativ szerkezetben* sajátságot nem tüntet elö, a melynek alapján a kettő egymástól anatómiai tekintetben is elválasztandó volna. A szár gömbölyded sejtekből álló epidermisének cuticulája felületén jellemzően bibircses [1. d. ábra] és különösen az epidermis-sejtekből fejlődő trichom-képletek SiO$-ù\ incrustait falainak alkata e tekintetben feltűnő. A fejlődés kezdetén levő trichom stereometriai alakja ugyanis a szamócza álgyümölcséhez teljesen hasonló, az álgyümölcsön levő terméskék képviselvén a fejlődő trichomképlet falának sajátszerű kiemelkedéseit [1. e. ábra]. Ezt az alkatbeli sajátságot úgy a levelek, mint a szár epidermoids lis képletei kivétel nélkül még akkor is megtartják, midőn az eleinte egyetlen gömbölyded sejtből álló trichomképletek [1. d., e. ábra] a fejlődés előrehaladásával radialis irányban megnyúlnak, majd keresztfalak képeztetésével több-több sejtre oszlanak és végül megnyúlt négyszögletes (optikai átmetszetben véve) sejtekből álló egyszerű sejtfonalakat [1. /'., g. ábra] vagy pedig a végső sejt lateralis oszlásai következtében egy pontból elágazó csillagos serte-szőröket képeznek [1. h. ábra]. Az előrejelzett quantitativ különbség a M. parietariaefolia és a M. tenuifolia között egyedül a serte-szőrök kifejlődésének számarányában nyilvánul; az előbbinél csak a szár csomóin lépnek fel nagyobb számmal, míg a szár tagjai csaknem kopaszak ; ellenben a M. tenuifolia szárcsomóin kívül a szártagok s különösen ezeknek élei jól kifejlődött sertéktől borzasak. M. parietariaefolia, valamint a M. tenuifolia szárának négy éle közvetlen a felső bőrszövet alatt collenchymából áll [1. i. ábra] és ott, a hol a szárnak két-két él közé eső barázdája van, tömegében rendszerint egyszerre megcsappan és majd egy, hol két sejtsorból áll. A collenchymával határos, vékony és gyűrődött falú sejtekből álló kéregparenchyma után a háncs keskeny zónája következik, a lágyháncs elemei által gyakran megszakgatott, többnyire egy soros háncscsoportokkai. A bél sejtjei csak egészen fiatal szártagokban képeznek compact tomeget,egy része azonban és pedig a központi bélsejtek a vegetatio folyamán széjjel szakadnak és a kifejlett csöves szár belső felületén foszlányokat képeznek. Végezetül egybevetve úgy a külső morphologiai bélyegeket, mint a belső szerkezet vizsgálatából nyert eredményeket, végérvényesen megalapíthatjuk azt, hogy a M. tenuifolia a M. parietariaefolia közvetlen rokonságába tartozik és hogy ez utóbbinak oly fajváltozata gyanánt tekintendő, a mely egyedül csak a külső habitusban nyilvánuló sajátságai által tér el a tőalaktól. Gömöri növényünk eriticájának befejezéséül a következőkben foglalom össze annak jellemzését : Caules adseendentes viridescentesque, fere a basi in ramos divisi, a,