Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 12/1-4. (Budapest, 1889)

1. szám

a mely még ez ideig más termőhelyekről ismeretlen, tehát valószínűleg a Kaukázusnak jellemző állatalakjai. A fenti jegyzékben megnevezett új fajok jellemeit az alábbiakban közlöm avval a hozzáadással, hogy azoknak typicus példányai a magyar nemzeti Múzeum állattárában vannak elhelyezve. 1. Faj. CHEKNES HORVÁTHII n. sp.* Tab. II. Fitf. 1. 6. OMongo-ovatus, depressus, subnitidus, subtus ubique setis clavatis vestitus; cephalothorace paullo longiore quam latiore, antice parum angustato, pallide rufo-brunneo, requaliter leviterque granulato, fronte obtuso-rotundato ; sulcis evanidis; abdomine supra pallidiore rufo-brunneo; mandibulis flave­scentibus ; galea mandibularum formám cornu cervi imitante (Tab. II. Fig. 1) ; palpis crassis, rufo-brunneis, articulis leviter granulatis, in marginibus inte­rioribus setis clavatis-, in marginibus exterioribus setis gracilibus, denticulatis vestitis (Tab. II. Fig. 6) ; artieulo primo palporum granulato, setis denticulatis obsito ; articule) secundo iníiato, fere a>que longo ac lato ; artieulo tertio stylo brevi, tenui, trunco subito dilatato, in margine externo valde arcuato, in mar­gine interno vero.apicem versus parum sinuato ; artieulo quarto stylo brevi, tenui, trunco inflate, marginibus lateralibus sat valde arcuatis ; trunco chela­rum artieulo antecedenti latiore, in margine interno fortius, in margine externo mediocriter arcuato propeque basin digitorum valde angustato ; digitis chela­rum tenuibus, arcuatis, longitudine chelarum sequalibus ; pedibus fusco-fiavis. setis clavatis denticulatisque vestitis : unguibus simplicibus. Oculis nullis. Longit. corp. 2*2 mm. Patria : Kussari in Caucaso. Teste megnyúlt tojásdad, lapított, gyengén fénylő, hátoldalán min­denütt bunkós szőrökkel fedett. Fejtora kevéssel hosszabb mint széles, mellűi kissé keskenyedett, halványan vörhenyes-barna, egyenlően és íinoman szem­csézett ; homloka tompán-kerekített ; barázdái elmosóclottak. Fotrohja fölül világosabb vörhenyes-barna. liágói sárgásak és galeája a szarvas agancsára emlékeztetőleg ágazott (II. Táb. 1. ábr.). Tapogatói vastagok, vörhenyes­barnák, ízei finoman szemcsézettek és belső szegélyeiken bunkós szőrökkel fedettek, míg külső szegélyeiken vékony, fogazott szőrök emelkednek. A tapo­gatók első íze szemcsézett, bunkós szőrökkel borított ; a második íz duzzadt, majdnem oly hosszú, mint a milyen széles ; a harmadik íz nyelecskéje rövid, vékony, törzse hirtelen elszólesedik, külső szegélye erősen ívelt, belső sze­gélye ellenben csúcsa felé kissé öblözött ; a negyedik íz nyelecskéje rövid, vékony, törzse duzzadt, oldalszegélyei meglehetős erősen íveltek. Az ollók * Dr. HOR'VÁTH GÉZA úr tiszteletére. Tcmetzctrajzi Füzetek. XII.

Next

/
Thumbnails
Contents