Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 11/1-4. (Budapest, 1887-1888)

1. szám

fiatalokat az évnek majdnem minden szakában találtam ; nyáron, mikor eledelben nincs szükség, megfigyeltem egy fészket, melyben a fiatalok 14 nap alatt elérték szüleik nagyságát. — A fajok közül a következőket találtam : 11. Crossopus fodiens Wagn. (vízi cziczkány). A patakok és források mellett a magas hegyeken is honos; 10—15 ctm. hosszú halakat és békákat is megfog. Nem érdektelen e kis állatot a tisztavizű patakokban az apró halak közt látni. — Megeszi a halikrát, a vízi és másnemű bogarakat. Ezt az egy cziczkány fajt mondhatjuk károsnak. A fogságban jobban megmarad mint a többiek. 12. Sorex pygmaeus Pali. (törpe cziczkány). E fajt a hegyek között én fedeztem fel Oravkán 1879-ben. Egy közel fekvő erdő szélén beásott fazekakban fogtam egynehányat. Csak késő őszszel s nem minden évben jelenik meg e vidéken ; Zubereczen még egyet sem találtam. 13. Sorex alpinus Schinz. (havasi cziczkány). E vidéken gyakoribb mint az előbbi ; elterjedése is nagyobb. A fenyvesekben a nagy fák gyökerei között, vagy a szél ledöntötte fák alatt a nap minden szakában, nyáron és télen is látható. A hideget jobban állja mint a többiek. Fiatalokat májusban és augusztusban találtam ; sokkal sötétebbek mint az öregek ; farkuk hossza is igen változó. 14. Sorex vulgaris L. (erdei cziczkány). Ez a leggyakoribb faj ; otthonos a falvakban, a zabföldeken, a nedves réten és a pinczékben is ; a liohácson mintegy 2000 méter magasságban találtam. Főeledele rovarok, de megbirkózik a kisebb gerinczesekkel, sőt megrágcsálja a dögöt is. Nappal ritkábban látható mint az eddig felsoroltak. Párosodásának tavaszkor igen korán kell megtörténni, mert egy fészekben, mely mohhal erősen kevert juhtrágyában volt, már márczius végén 7 darab újszülöttet találtam, melyek 4 hét alatt teljesen felnőttek. Gyakran október végén is kaptam még fiatalokat, melyek sokkal világosabb színűek mint az öregek. 15. Crocidura aranea Wagn. (házi cziczkány). A magas hegyeken hiányzik s o vidéken a lakásokban is sokkal ritkább mint más fajok. A ragadozók (Carnivora) száma az utolsó 10—15 évfolyamán az egész Tátrában megapadt, a mit részint a nagy mértékben és széltében alkalmazott strychnin-nek, részint az erdők ritkításának, az újabbkori vadászfegyvereknek és a fejökre kitűzött pénzjutalmaknak lehet tulajdonítani. A Tátrában nincs már farkas és nincs nagy holló ; ellenben a hiúz, melyet már csak híréből ismertek, sokkal gyakoribb mint az azelőtti években ; a medve is elszaporodott. — A fajok közül a következőket jegyeztem fel : 16. Ursus arctqs L. (barna medve). Majdnem mindenütt közönséges. Némely esztendőben a szarvasmarhában és a zabföldeken tetemes kárt okoz ; a zergékre és őzekre is vadászgat. 17. Meies taxus Pali. (borz, tótul Bors). Az előhegyeken, a lombos erdő táján; ritka; a nép kevéssé ismeri.