Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)

2-3. szám

ADATOK A VIZIBOGÁR (HYDROPHILUS PICEUS L.) TÁPLÁLÓCSÖVÉNEK BONCZ-, SZÖVET- S ÉLETTANÁHOZ. VÁNGEL JENŐTŐL BUDAPESTEN. (V. tábla.) Jólchet azelőtt már számosan vizsgálták a rovarok tápláló csövet, azonban még is csak az újabb időben ismerték meg annak boncz- s szövettani szerkezetét, részint a mikroskopi szövet- s fejlődéstani vizsgálatok, részint pedig élettani kísérletek és megfigyelések alapján és ezen különféle kutatások összeegyeztetése által volt csak lehetséges a szóban forgó szerv működéséről biztos tudomást szerezni. Ismeretes, hogy a táplálkozás és az emésztés legnagyobbrészt vegyi folyamatokon alapszanak. Régibb időben azonban csak a külső boneztani szerkezetet vizsgálták és így nem lehet csodálkozni, hogy a táplálócső egyes részeinek elnevezésében, különösen pedig felosztásában nem természetes uton jártak. Maga BURMEISTER 1 is a gerinczes állatok boncztanából kiindulva egyszerűen a külső alkat szerint gyomorról, vakbélről, májról szól, a nélkül azonban, hogy ezen elnevezések helyességéről teljes s alapos tudomást szerzett volna. A legújabb időben GEGENBAUR 2 volt az első, ki a táplálócső fisiologiai tulajdonaira s kifejlődési menetére fektetvén a fősúlyt, de egyszersmind annak boncz- és szövettani szerkezetét is kellő figyelembe véve, az egész táplálócsövet gyakran már külsőleg is jól megkülönböztethető három részre osztotta lel, a melyek : a szájjal kezdődő előrész a tápláló anyag felvételére, összedarabolására, —• a középsó'rész, emésztésre s a tápláló anyag felszívódására és végre az utórész a már meg nem emészthető anyagok eltávolítására. E három rész a Hydrophilus tápláló csövénél is feltalálható s részben külsőleg is megkülönböztethető. 1 BUKMEISTER: Handbuch der Entomologie 1832; p. 128. A GEGENBAUR: Grundriss d. vergleichenden Anatomie. 2. Aufl. 1878. p. 50-et 283. Természetrajzi Füzetek. X. köt.