Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)

Tartalom

81TEL LURIT FACEBAJARÓL. Dr. KRENNER JÓZSEF SÁNDOR-tól. (Egy rajzzal.) A facebajai Telluritet, mely szarúkőszerű anyakőzet üregében Tellur, Pyrit* és Quarcz társaságában találtatik, legelőször PETZ VILMOS** budapesti gyógyszerész méltatta. Megjelenik igen apró víztiszta vagy sárgás krystálykákban, melyek vagy egyedül fölnőve vagy pedig gömbszerű csoportokká vannak összenőve. Lehetne ezen ásványnak egy régibb és újabb előfordulását megkülönböztetni. A régebben tört Telluritek többek közt igen élesen kifejlődött kristálykákat mutatnak fel, melyek legfeljebb 1 mm. nagyságúak ós gyémántfényűek; az újabbak, melyek körülbelül egy év előtt törettek és mézsárgák, egész a 3 mm.-t érik el, kifejlődésük azonban pontosabb krystálytani meghatározásokra nem teszi alkalmatossá, miért csak azokat az észleléseket közlöm, melyek a régiébb Telluritokra vonatkoznak. A könnyen hajlítható kristálykák Desminszerű alakot mutatnak, táblásak b — 010 lap szerint kissé nyújtva a főtengely irányában. Ez utóbbi lap sokszor a főtengelylyel egyenközü finom rostozatot mutat. Oldalvást határoltatnak ezen igen vékony táblák főleg két prizma, és pedig r = 120 és s = 140 által, ritkán észlelhetni m — 110 mint igen keskeny lapot. Végüket képezi p = 111 pyramis. A kristályrendszer a rhombos. A pyritek közül azok különösen érdekesek, melyek a Telluron ülnek. Találni azokat egész tiszta ikositetraederekben és pedig a 211-ben kifejlődve, továbbá ezen alakot parányi oktaéder és liexaéder lapokkal. Olykor ezekhez még 225 és 113 ikositetraéderek járulnak. Máskülönben az apró facebajai Pyritek közönségesen a pentagondodekaédert 201, 211 i kosi tetraéderrel mutatják fel. ** Poggendorff. Ann. LVII. 478. 1. Termeszetrajzi Füzetek. X. köt 6