Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)
Tartalom
2Reichsanstalt») XII. kötetének három első füzetében leírtak s itt emliti, hogy Letkésen találtatott: Conus (Leptoconus) Dujardini DESH. « (Chelyconus) Suessi E. H ÖBN . et A UG. Ancillaria (Antilla) subcanalifera CVOKB. « glandiformis LAM. « (Anaulax) obsoleta BROCC. Buccinum miocenicum MICHT. Ugyan e szerző az «Uj alakok Magyarország mediterrán korú faunájából»* czimű dolgozatában még e helyiségről a Costdlaria intermittens R. HÖRN. & AUG . fajt is emliti. Magam e vidéket közelebbről nem ismerve, a geologiai viszonyokról nem szólhatok, a képződmény anyagának minőségéről is csak annyiban, a mennyiben egyes héjakból sikerült keveset kimoshatni s ez alkalommal arról győződtem meg, hogy a STÄCHE által emiitett amphibolon és csillámon kivül még vörös gránát is található. A héjak legnagyobb része szép, sőt egyes példányok kitűnően maradtak meg. A kövületek, melyeket meghatároztam, a következők. Conus Tarbellianus GRAT . A tekercs rész kanyarulatainak szélén a dudorok nem igen szembeötlők. Az egyedüli példány magassága 1f> m. m. Conus Dujardini DESH. AZ e fajhoz tartozó 7 példány közül négynek utolsó kanyarulatát egész magasságában haránt irányú barázdák diszitik. Conus Sturi R. HÖRN. & AUG. A Lapugyról származó köpezösebb alakokkal egyezik; a tekercs hegye igen kiálló. 1 jDéldány. Conus Suessi R. HÖRN. & AUG. A tekercsből és az utolsó kanyarulat egy részéből álló töredék legjobban egyezik R. HOERNES által e faj II-dik varietásának leirt alaknak megfelelő részével. Az azonositás helyességét még megerősíti az is, hogy e fajt már HALAVÁTS ismertette e helyiségről. Conus Enzesfeldensis R. HÖRN. & AUG . Az egyedüli példány héjának alja egy kissé sérült, a meglevő részen haránt barázdák vannak. Conus fuscocingidatus BRONN. A letkési példány alakja és szinezése teljesen egyezik a Bujturról származókéval; csak a szájnyilás valamivel keskenyebb és a héj alja teljesen sima. Ancillaria subcanalifera d'ÜRB. Egy teljesen ép példány. Ancillaria glandiformis LAM. Négy ép példány és hatból töredékek, mely utóbbiak közül az egyik tetemes nagyságra vall. Ancillaria obsoleta BROCC. Tizenegy példányból hét csak töredékben van meg. Marginella sp. Egy ál mm. magas héj, melynek jobb szájszéle letört. * Természetrajzi Füzetek. VIII. 177. 1.
