Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)

2-3. szám

A KORONÁS KERESZTESPÓK (EPEIRA DIADEMATA CL.) PÁRZÁSÁRÓL. LENDL AüOLF-tól Budapesten. (VII. tábla és egy rajz a nyomt. között.) Habár az araneologia terén a kiváló müvek már egész sora jelent meg, mégis elhanyagolt ós kevéssé cultivait a zoológia ezen ága, melyre csak a legújabb időben fordítanak ismét nagyobb gondot. Az idevágó szakmunkák többnyire faunistikai irányban haladnak, természetiül leírásokat és rajzokat igyekeznek nyújtani és a rendszerezéssel foglalkoznak. Egyes művek kiterjednek ugyan a boncztanra is, de többnyire megelégszenek már az orismologiával. A pókok életmódjával pedig sajnos nagyon kevesen foglalkoztak, daczára annak,.hogy az oly annyira érdekes jelenségeket tár elénk, melyeket másutt az állatok nag}' országában sehol sem találhatunk. Ilyen a pókok párzása is; hozzá hasonlót más állatoknál hiába keresünk. Már ARISTOTELES irta le és úgy látszik egy keresztes pók párzását tárgyalja, azonban részletesebben értekezik erről legelőször a szép észleletei és pontos jegyzései által ismert angol búvár LISTER. TREVIRANUS «Bau der Arachniden» czímű könyvében összeállította LISTER, LYONÉT, DEGEER és mások észleleteit, de azon téves eredményre jutott, hogy azon actus, melyet mi most a tulajdonképeni párzásnak tekintünk, csak előjátéka volna a párzásnak, mintegy ébresztése a nemi ösztönöknek. MENGE volt az, ki hosszabb idő múlva ismét e tárgyra fordította figyelmét és a pókok életéről szóló könyvében helyesen értelmezi és kimerítően tárgyalja a párzást s több oly észleletet jegyez fel, melyet sem előtte, sem utána sem említ senki mostanáig sem. Nekem több ízben volt alkalmam különösen az Epeira diademata párzását megfigyelni, azt, habár nem könnyű dolog, elejétől végéig kisérni és minden apró részletében meglesni. Mielőtt azonban a párzás végbemeneteléről beszélnék, előre kell bocsájtanom a párzási szervek leírását ós értelmezését, mert kutatásaim eredménye több tekintetben eltér az eddig e tárgyról ismeretes leírásoktól.