Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)
2-3. szám
C. Winkleri, HAL., Gongeria Zsigmondyi, HAL., C. cfr. Czjzeki, M. HÖRN., Pisidium priscum, EICHW., Melanopsis sp. és Lymnaeus velutinus, DESH. társaságában található. Nikolinez pedig Fehértemplomtól északkeletre, a Néra és Vicsinik patak közti dombháton túl, a Vicsinik patak völgyében fekszik. A helységet átszelő vízmosásban többé-kevésbbé agyagos, sárga, kékes színű quarczhomok rétegek tárattak fel s ezekből gyűjtöttem a jól megtartott kövületeket. Az innét származó faunában az új alakot Cardium tegulatuni, HAL., C. purocostatum, HAL., G. cf. MAYERI, M. HÖRN., Congeria Partschi, Cz.iz., C. Czjzeki, M. HÖRN., Planorbis sp., Lymnaeus velutinus, DESH. társaságában találtam. Mindkét helyiségen a Magyar Tudományos Akadémia Mathem. és Termtud. Állandó Bizottságának támogatása folytán sokat gyűjtöttem, a mely körülményt köszönettel felemlíteni itt is kötelességemnek ismerem. A czímben nevezett új alak ismertetése ezek után a következő. CABDIÜM (ADACNA) PSEUDO-SÜESSI, nov. form. VI. tábla, i—5. ábra. 1882., Cardium Stmsi, BAKU. — HALAVÁTS GY. Őslénytani adatok Délinagyarország neogén korú üledékei faunájának ismeretéhez. I. A langenfeldi pontusi korú fauna. (A m. kir. földtani intézet évkönyve, VI. köt. 150. 1. XIV. táb. 6—8. ábra.). Teknöje tojásdad, domború, kissé tátongó. Mellső részen lekerített, hátul ferdén lemetszve. Gyengén kifejlődött búbja kissé betekerődzött s a középvonaltól kissé a mellső oldal felé tolatott. A teknő felszínét 20—25 (leggyakrabban 21) lapos félkör alakú, a borda szélességét megközelítő lapos terek által elválasztott borda díszíti. A bordák azonban nem mind egyformán vastagok ; megkülönböztethetünk köztük ugyanis vastagabb és vékonyabb bordákat. A vastagabb bordákat, főleg a búb táján, de egész hosszukban is tüskék díszítik, míg a vékonyabbak síniák. A búbtól a héj hátsó részéhez húzódó vastagabb borda élt formál s példányaim közt ez a legtüskésebb. Ezután 3, 4, 5 vékonyabb borda következik, majd ismét egy vastagabb, tüskékkel díszített borda. — Erre 2—3 vékonyabb, egy vastagabb, ismét 2—3 vékonyabb, egy vastagabb, majd 3—4 vékonyabb s egy vastagabb tüskés borda következik úgy, hogy összesen 5 vastagabb és tüskével díszített borda észlelhető. A hátsó tátongó részen átlag 6, fonálszerű vékony borda jelentkezik. Hullámos sűrűn álló növési vonalak keresztezik még ezen felül a bordákat és köztereket. A teknő belseje az alsó szélen, a bordáknak megfelelően csatornás, mely csatornák azonban csak a köpeny-benyomatig terjednek mélyebben, azontúl sekélyebbekké válnak. Izombenyomatai sekélyek, köpenybenyomata a hátulsó részen gyengén beszögellik. Zára egy durványos középs két léczalakú oldalfogból áll.