Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 9/1-4. (Budapest, 1885)

1. szám

levélrózsáival az egész tó tükrét ellepi. A Sulyom-tó Arad városát bőven ellátja az ő szúrós, sajátos csemegéjével. E Snlyom-tó egy kilométernél nagyobb távolra van a Maros medrétől, a melylyel jórészt egyközesen halad s közte és a Maros közt Arad legszebb kaszálója, a Tóközi-kaszáló terjed el. Túl e kaszálón és Súlyomtavon az O-tÖrÖkvár következik, mely körül a flóra egyszerre tarkábbá lesz ; az 0-törökváron túl ismét egy morotva következik, mely mélyen benyomul a szálas erdőbe s ott a Nympheákkal telt tóban végződik. A Nym phea-tó mellékein s attól éjszaknak az aradi flórának sok ritkasága nő, egész az úgynevezett Kereszt-ig, mely a Csála erdőt hosszant szelő főúton, az ó-bodrogi úton áll. Ha e Kereszt-töl éjszaknak folytatjuk utunkat, csakhamar a Csála éjszaki széléhez jutunk, hol a csatornázott sQolimaros» vet gátat az erdőnek. Túl a Holtmaroson a buzsáki és Bogdanovics puszták terülnek el ; még ezeken túl is Kurtics és Toruya felé fodorsásos erekre bukkanunk, melyek legnagyobb]ánál, a Szárazér-nél, vakszikes területek is találhatók. A nevezett helyeken kívül Arad mellett főkép a Maros melléke szolgálhat botanizáló helyül ; még pedig különösen a Krivirét, az aradi-vár környéke s azon túl a temesvári vasút és Mikalaka környéke. Aradnak ezen közvetetlen környéken kívül a megye hegyvidékeire is kirándultam ; így az Arad-Hegyaljára Világostól Paulisig, a Paulissal s Radnával határos kladovai völgybe, lladnára, Sólymos várhegyére ós a sólymosi völgybe, Soborsinra s a megye határát képező zárni völgybe, a Fehér-Körös melléki-hegységekbe (így Borosjenő mellett a Mokrára, BorosSebes hegyeire, Dézna várára, Menyháza hegyeire s itt főkép a botanikus tekintetben eddig ismeretlen s a környék legmagasabb hegyét tevő Pinkojára). A Boros-Sebestől Menyházáig terjedő hegyvidékeken búvárkodásaimban a legnagyobb készséggel támogatott JAHN VILMOS úr, a Waldstein gróf birtokainak igazgatója, a miért neki e helyen is szívemből köszönettel tartozom, Arad és megyéje flórájának általános jellemző vonásai gyanánt kettőt említhetünk : az egyik a mindenfelé tapasztalható csekély változékonyság, a másik a növényzet ama keletibb színezete, melyet annak egyes, részint a Biharhegységből és a Bánságból, részint pedig az Erdélyből ösmeretes keleti jellegű növényfajok kölcsönöznek. A legérdekesebb növényekkel az Arad-Hegyalján találkozunk, ilyenek: Alyssum transsilvanicum Schur (sólymosi vár), Cirsium Boa/art i Pill, et Mitt; Campanula macrostachyaW. etK. ; Carlina intermedia Schur; Cynoglossum Hungaricum Simk.; Dianthus trifasciculatus es 1 Hanthus glabriusculus Kit.; Dianthus sabuletorum Heuff.; Cy

'UsusUiocarpus Kern; Cytisus subleiocarpus Simk. ; Galium fiavcscens Borb. ; Galium tenuis — simum MB.; Potentilla chrysantha Trev, ; Phleum cilia tum (Grisb.); Quer-