Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 9/1-4. (Budapest, 1885)
Tartalom
RUBUS ULMIFOLIUS F RANCZIAORSZÁGBAN. Dr. BORBÁS ViNczÉ-től Budapesten. SCHOTT fil, 1818-ban az a Isis» 82.1. lapján Gibraltar vidékéről egy Rubus ulmifoliust írt le röviden. Ez a nem épen jellemző nevű (szilfalevelű) szeder a botanikusok, különösen pedig a batographusok előtt ezen a néven sokáig ismeretlen maradt s így megtörtént az is, hogy WILLKOMM a «Botan. Zeitung»-ban (1844. p. 819.) R. Hispaiiicus néven újra leírta, mások ismét máskép nevezték, vagy más ismert nevű Rubus alá rejtették. Végre FOCKE, brémai orvos (Abhand. Naturw. Ver. Brem. IV. p. 153. etc.) SCHOTT R. ulmifoliusát helyesen felismerte és az újabb neveknek és synonymáinak elébe helyezte. A R. ulmifolius Schott, fil. eredeti növénye dr. HAYNALD gazdag herbáriumában van, ki a ScHOTT-féle herbáriumot vétel útján a magyar tudományosság részére megmentette. Èz a Rubus, HAYNALD gyűjteményében, ugyanaz a szederfaj, a mely litoralis flóránkban igen gyakori és jellemző, Fiúmétól kezdve a horvát tengerparton Veglia, Arbe és Pago szigetekén át Dalmátiába terjed s itt is le egész Castellnuovo-ig közönséges; az a szeder tehát, melyet FOCKE előtt azok, a kik a R. fruticosustól megkülönböztették, R. amoenusnak Portcnschl. nevezték ( R. j 'mucosus b) amoenus Vis. Fl. Daim. III. p. 248.). Ez a Rubus Európa deli részein, főleg a mediterrán flórájában, úgy látszik, nem nagy ritkaság. FOCKE (Synopsis Ruborum Germanise p. 181.) általánosságban Francziaországból is említi, de specialis termőhely nélkül. Nevezetes azonban, hogy Francziaország specialis flórái a R. ulmifoliust nem ismerik, ezek nyomán NYMÁN (Conspectus flora} Europœœ 217. 1.) se veszi fel Gallia flórájába, bár az ő munkája már FOCKEÓ után jelent meg. így pl. GRENIER és GODRON (FI. de France), GODRON (Monographie des Rubus, qui croissent naturellement aux environs de Nancy, Nancy 1843.), és LAMOTTE (Prodrome de la Fl. du plateau centr. de la France; Paris 1877.) czímű munkákban nyoma sincs a Rubus ulmifoliusnak. BOREAU (FI. du centre de la France, Paris, 1857. II. p. 198.) és MÜLLER (Versuch einer monographischen Darstellung der gallo-germani-
