Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 8/1-4. (Budapest, 1884)

1. szám

nek tartott kristályon), úgy ez is a 2.11.0-nak felelhet meg, az ide vonatkozó szögek ugyanis : cale. obs. R. d 100 : 2.11.0 == 69° 29' 49" 69° 59' 30" — ° 29' 41" Az ily módon számított és mért szögértékek különbségeit annyival inkább az észlelési hibák határain belől esőknek kell tekintenünk, mert ezen lapok kicsinysége pontosabb méréseket nem valószínű, hogy lehetővé tett. Ezen prizmák tengelymetszései pedig épen nem olyanok, hogy azokat vicinális alakoknak kellene tekintenünk, ellenkezőleg azok egy szép sorrendben következnek az 5, 5'tya, 6 és frVa hosszaságú brachytengelylyel. Ezen sorozat élénken emlékeztet másrészt a Jora^mitnál szintén élőforduló majdnem páratlan lapsorozatokra. Ezen számok másrészt azt is kitüntetik, mikép azon alakok, a melyeket egy bizonyos tengelyek mellett okvetlenül vicinálisoknak kell tekintenünk, a tengelyeknek czélszerű megváltoztatása folytán egyszerű metszésű, tehát épen nem vicinális alakokra redukálhatok. Ez pedig, a minek kimutatása tudtommal itt történt először, az elmélet szempontjából annyival inkább bírhat fontossággal, mert szerintem a « vicinális » lapok egész ügye az elméleti kristálytanban még szigorú birálatot igényel. A Meneghinitnek javasolt állása mellett még megjegyezhetem azt is, hogy annak brachyvéglapos hasadása megfelel a Jordaniton észlelt hasadásnak a b lap szerint. Ha végül arra is utalok, hogy LOCZKA úr (dr. KRENNER-nek idézett munkájában közölve) a bottinoi Meneghinitben 0.23°/o arzént talált, a Meneghinit és Jordanit összehasonlítását befejezhetjük. A közölt adatok bizonyítják, hogy e két ásvány isomorfiája valóban teljes, ugy a mint azt az elmélet szerint előre várni lehetett. Budapest, január hó 2-án, 1884.