Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 7. (Budapest, 1883)
Oh Chydorus Lynceus « Chydorus « Lynceus « Chydorus Lynceus Chydorus ydorus globosus, BAIRD. globosus. BAIRD : Brit, Entouiostr. pag. 127. Tab. XVI. Fig. 7. LILLJKBOBG : De Crustaceis etc. pag. 85. Tab. VIT. Fig. II. LEYDIG : Naturgesch. d. Daphnien, pag. 230. SCHÖDLER : Die Branchiopoden, I. Beitr. pag. 27. SCHÖDLER : Neue Beitr. etc. pag. 13. TÓTH S.: I est-Budán 1861-ben talált Daphnidák,p. 22. Fig. 27. NORMAN AND BRADY : Id. m. pag. 47. Tab. XX. Fig. 5. MÜLLER P. E. : Danmarks Cladocera, p. 195. Tab. IV. Fig. 25. FRIO : Krustenthiere Böhmens, pag. 245. Fig. 57. KURZ W. : Dodekas neuer Clad. pag. 74. Tab. III. Fig. 8. HELLICH : Cladoceren Böhmens, pag. 108. Fig. (52—63. LUTZ A. : Cladoc. d. Umgeg. von Bern, pag. 4->. E fajt dr. TÓTH SÁNDOR «A Pest-Budán 1861-ben talált Daphnidak» czírnű értekezésében, mely a magy. tud. Akadémia «Mathem. és term. tud. közlemények*) II. kötetében jelent meg 1862-ben, szintén részletesen ismerteti, mely okból leírását mellőzöm. A Zseminye és Zenoga-tó part mentében gyűjtöttem az elöbbeni társaságában növény maradványok közül. Nem oly gyakori és oly nagy számú, mint az előbbi faj. Nem. jLhnva, BAIRD. Alona affinis, LEYDIG. LENDIG : Naturgesch. d. Daph. pag. 228. Tab. IX. Fig. 68—69. SCHÖDLRR : Lytic, und Polyph. d. Umg. v. Berlin, p. 19. SARS G. 0.: Zoolog. Beise, pag. 217. NORMAN AND BRADY : Id. m. pag. 26. Tab. XXI. Fig. 5. MÜLLER I'. E. : Danmarks Cladocera, pag. 175. Tab. III. Fig. 22. 23. Tab. IV. Fig. 1. 2. FRIÇ A. : Krustenthiere Böhmens, pag. 242. Fig. 50. KURZ W. : Dodekas neuer Clad. pag. 56. HELLICH : Cladoceren Böhmens, pag. 85. Fig. 42. 43. Lynceus affinis Alona « Lynceus quadrangularis Alona oblonga... Lynceus affinis ... Alona oblonga.. _ ... « affinis Teste hosszúkás-tojásdad, közép nagyságú, hátrafelé kissé elkeskenyedő és vöröses-sárga színű. Feje nagy, összenyomott és mellfelé egy aránjdag hosszú, végén kerekített orrmányban folytatódik. Szeme kevés jéglencséjti és a mellső fejzúg mögött fekszik; kerek föstenyfoltja pedig közelebb fekszik az előbb említett szemhez, mint az orrmány csúcsához. Kis, hengeres tapogatói nem érik el az orrmány hosszát és rövid idegpálczikái között egyik a többinél hosszabb ; oldalsörtéjük szabad végokhoz közel fekszik. Agascsapjuknak alapi íze részben sörtézett és ágaiknak végső ize a csúcsán finom sörtékkel koszorúzott. A külső ágon öt, míg a belsőn csupán három evező sörte van ; mindenik két tagú s első tagjának végén még egy kis tövissel is ékített. A három végsörte közül a legrövidebbnek első