Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 7. (Budapest, 1883)

! ismerteti s 245 fajt lát el biztos adatokkal. Ujabban én * állítám össze a magyarországi madarak névsorát, és azok számát 345-rç emeltem. Ez öszszeálHtás sem tökéletes, részint mert tévedésből már többször megfigyelt fajokat hagytam ki, helyibök olyanokat tettem, a melyek mindeddig még kétes előfordulásuak, részint mert madárfarmánk folyton új alakokkal szaporodik. Egy újabb összeállítást kísérlettem meg, e szerint a fajok száma 381-re emelkednék, tehát az összes európai fajoknak — hozzá értve a mediterran régiót — több mint felét tenné. E számot oly könnyen elfogadnunk még sem szabad, mert vannak irodalmunkban dolgozatok, hol több ritka faj soroltatik fel anélkül, hogy a megjelenésükre némi súlyt is fektettek volna. Az ily módon felsorolt ritka fajok mint kétesek jegyzendők meg, vagy egészen elhagyandók. A pontos adatot nélkülöző felsorolást csak nagy óvatossággal lehet felhasználni, mert igen gyorsan terjed el az ily tévedésen alapult hiba. KORNHUBER «Die Vögel Ungarns» ezímű munkájában sok nem magyarországi fajt sorol fel., a többek között a szűz Darut (

Grus virgo L.) is. Dr. Mojsisovics ÁGOSTON az osztrák tanügyi minisztérium megbízásából Baranya megye madárvilágát kutatta s eredményét a Mittheü, des natunviss. Ver. für Steiermark, 1882 tette közzé. E munkában is találkozunk a szűz Daruval, és jólehet nem volt adata előfordulásához, KORNHUBER nyomdokain mégis felsorolja és ezt mondja róla: «gehört übrigens zur Fauna liungarica». Es így számos fajt lehetne felhozni, melyek jegyzetek nélkül soroltattak fel anélkül, hogy előjövételükről valami biztos mondatott volna. Ornithologiai szempontból Magyarország igen kedvező fekvésű, a középeurópai fajok majd nem tökéletesen képviselve vannak, azonkívül az északi, nyugati és mediterrán fauna alakjaival is bővelkedik, nemkülönben keleti fajokkal, melyek madárfaimánknak nagy érdeket kölcsönöznek. Vessünk rövid pillantást az újabbkori jelenségekre, melyek e regiokból látogattak el hozzánk. Az északi jegestenger állandó lakója a lágy Dunna, Somateria molissima L. az 1871-dik év tavaszán délre vándorolt, Hazánkban Árva megyében telepedett meg, és két példánya bukdácsolt az Árva folyón, ÁrvaVáralja mellett, a midőn az egyiket egy erdész elejtette. E szép példány kitömetvén, mostanig diszíté az árva-váraljai gyűjteményt, ROWLAND WILLIAM főerdőmester úr szívességéből azonban a magyar nemzeti múzeum állattárába került. A Vészmadár, Ftdmariis haesitatus Kuhl. az atlanti tenger szárnyasa, mely még az angol partokra is nagy ritkán vetődik, ugyancsak a hetvenes években hazánkba tévedt, és Szepes megyében lövetett meg ; később csere utján került muzeumunkba, Az ázsiai vad ( ti gr, Buteo ferox Gm. :; Rendszeres névsora a magyarországi madaraknak, 1881.