Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 7. (Budapest, 1883)

! ismerteti s 245 fajt lát el biztos adatokkal. Ujabban én * állítám össze a magyarországi madarak névsorát, és azok számát 345-rç emeltem. Ez ösz­szeálHtás sem tökéletes, részint mert tévedésből már többször megfigyelt fajokat hagytam ki, helyibök olyanokat tettem, a melyek mindeddig még kétes előfordulásuak, részint mert madárfarmánk folyton új alakokkal sza­porodik. Egy újabb összeállítást kísérlettem meg, e szerint a fajok száma 381-re emelkednék, tehát az összes európai fajoknak — hozzá értve a me­diterran régiót — több mint felét tenné. E számot oly könnyen elfogad­nunk még sem szabad, mert vannak irodalmunkban dolgozatok, hol több ritka faj soroltatik fel anélkül, hogy a megjelenésükre némi súlyt is fek­tettek volna. Az ily módon felsorolt ritka fajok mint kétesek jegyzendők meg, vagy egészen elhagyandók. A pontos adatot nélkülöző felsorolást csak nagy óvatossággal lehet felhasználni, mert igen gyorsan terjed el az ily tévedésen alapult hiba. KORNHUBER «Die Vögel Ungarns» ezímű munká­jában sok nem magyarországi fajt sorol fel., a többek között a szűz Darut ( Grus virgo L.) is. Dr. Mojsisovics ÁGOSTON az osztrák tanügyi miniszté­rium megbízásából Baranya megye madárvilágát kutatta s eredményét a Mittheü, des natunviss. Ver. für Steiermark, 1882 tette közzé. E munká­ban is találkozunk a szűz Daruval, és jólehet nem volt adata előfordulásá­hoz, KORNHUBER nyomdokain mégis felsorolja és ezt mondja róla: «gehört übrigens zur Fauna liungarica». Es így számos fajt lehetne felhozni, melyek jegyzetek nélkül soroltattak fel anélkül, hogy előjövételükről valami biztos mondatott volna. Ornithologiai szempontból Magyarország igen kedvező fekvésű, a középeurópai fajok majd nem tökéletesen képviselve vannak, azonkívül az északi, nyugati és mediterrán fauna alakjaival is bővelkedik, nemkülön­ben keleti fajokkal, melyek madárfaimánknak nagy érdeket kölcsönöznek. Vessünk rövid pillantást az újabbkori jelenségekre, melyek e regiokból látogattak el hozzánk. Az északi jegestenger állandó lakója a lágy Dunna, Somateria molis­sima L. az 1871-dik év tavaszán délre vándorolt, Hazánkban Árva megyé­ben telepedett meg, és két példánya bukdácsolt az Árva folyón, Árva­Váralja mellett, a midőn az egyiket egy erdész elejtette. E szép példány kitömetvén, mostanig diszíté az árva-váraljai gyűjteményt, ROWLAND WILLIAM főerdőmester úr szívességéből azonban a magyar nemzeti múzeum állattá­rába került. A Vészmadár, Ftdmariis haesitatus Kuhl. az atlanti tenger szár­nyasa, mely még az angol partokra is nagy ritkán vetődik, ugyancsak a hetvenes években hazánkba tévedt, és Szepes megyében lövetett meg ; ké­sőbb csere utján került muzeumunkba, Az ázsiai vad ( ti gr, Buteo ferox Gm. :; Rendszeres névsora a magyarországi madaraknak, 1881.

Next

/
Thumbnails
Contents