Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 7. (Budapest, 1883)

ezeknek faunáját igyekeztem lehetőleg részletesen megfigyelni és összegyűjteni; e mellett azonban figyelembe vettem az itt-ott szórványosan fekvő kisebb tócsákat és • pocsolyákat is. A fentemlített három nagy tóra vonatkozólag megjegyzem, hogy azok valamennyié kristály tiszta, növényszegény, kettőben — a Zseminye- és Zenoga-tóban — honosított pisztrángok tanyáznak, míg a harmadik —a Fekete-tó — csaknem egészen néptelen. Vizök fő tömegét a nyáron át elolvadó hónak vize képezi, de e mellett mindenikbe folyik be több kisebb-nagyobb csermely, valamennyié pedig forrását képezi egy-egy zuhogó hegyi pataknak. Az említett helyeken gyűjtött állatfajokat a következő jegyzékben foglalom össze, még pedig rendszertani sorrendben, az alsóbb rendűtől indulva ki, s hol helyén valónak tartom, pár kísérő észrevételt is csatolok. A Crustacea-fajokat azonban részletesebben ismertetem, ez lévén jelen feladatomnak sarkpontja. Ezen utóbbi feladatom megoldásánál dr. TÓTH SÁNDOR-nak a magyar tüd. Akadémia kiadványaiban (Mathematikai és természettudományi közlemények I. és II. kötet) megjelent «A budapesti kandicsfélék » czímű ily tárgyú dolgozatát vettem irányadónak. A GYŰJTÖTT FAJOK NÉVJEGYZÉKE. A)PBOTOZOA, VÉGLÉNYEK. A Véglények állatköréből csakis azon fajokat figyelhettem meg, melyek különböző állományú keményebb vagy lágyabb vázakkal bírnak, miután a borszeszben csak is ezek maradtak meg annyira, hogy meghatározásuk minden kétséget kizáró és biztos lehetett. Oszt. RHTZOPODA, GYÖKÉRLÁBÚAK. I. Nem. Difflugia, LECLERC. 1. Faj; Difflugia globulosa, DUJARDIN. i2. « Difflugia pyrifomiis, PERTY. 3. « Difflugia ureeolata, CARTER. 4. « Difflugia constricta, EHRENBERG. II. Nem. Centropyxis, STEIN. Faj. Centropyxis aculeata, EHRENBERG. III. Nem. Cyphoderia, SCHLUMBERGER. Faj. Cyphoderia Ampulla, EHRENBERG. IV. Nem. Euglypha, DUJARDIN. Faj. Euglypha eiliata, EHRENBERG. Oszt CILIATA, CSILLÓSZŐRÖSEK. Rend. CJLIOFLAGELLATA, Ostoros csillószŐrösek. I. Nem. Peridinium. EHRKNBKRG. Faj. Peridinium talmlatum, EHRENBEUG.