Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 7. (Budapest, 1883)

durván pontozott, mely pontozat közepén a duzzadásra is kiterjed. Paizsa sima. Röptyüi alapjukon a torj alapjánál valamivel szélesebbek, oldalvást hátrafelé közepükön túlig lassanként szélesbedettek, felül hátrafelé lassanként domborodottak, hátul pedig tompán kerekített bütüjök felé nagyon lejtősek ; meglehetős sűrűn pontozottak, a pontozat itt-ott, különösen hátul redősen összefolyó, azonkívül lrÊrom páros, rendetlen sort képző, melyek közt a sima vonalak néha kissé emelkedettebbek, a röptyűk közepéig, vagy azon túl terjedők és igen apró, szétszórt pontokkal ellátvák. Alul sötét-zöld, néha majdnem egészen fekete, finomul és meglehetősen szétszórtan, gyakran redősen pontozott ; a hím hasának utolsó szelvényén haránt gödörcse van. Hossza 5Vá—7*^, Testének alkatára nézve a Chrysom. asclepiadis- és atirichülcea-hoz meglehetősen hasonló ; de színe és vésményei által mindkettőtől eltér. A Bihar-hegységben és a mehádiai Herkules-fürdő környékén találtatott.