Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 5/1-4. (Budapest, 1882)

2-4. szám

136 erdőkkel fedett s vetésekkel gyéren ellátott helyeket egészen kerüli; s épen azért nyugot és észak felé Magyarország közép hegyein túl alig lesz lelhető ; ép annyira kedveli a lapályt és hullámos vidékeket, kivált ha minden hegyes megszakítás nélküliek; s leginkább szeret ott lenni, hol az egymástól távol eső helységek közt nagy, füdús tanyák és puszta rétek vetésekkel felváltva elterülnek. / Igy Magyarországon például: a Heves, Pest és Nógrád megyéket egymástól elválasztó Cserhát nevű középhegységekben és azon túl fölfelé csak odáig találtam, meddig nyújt ványainak hullámzatos erdőnélküli lapított dombjai közt még kiterjedt réteket s vetéseket az Ipoly fele kinyúlni látunk (tehát Nöténes, Riba körül, hol szintén Gözü nevet viselnek), de hol hordásaik, mint előjöveteliiknek biztos ismertető jelei már csak egyenkent láthatók, s mentől magasabban nyugot és észak felé megyünk, annál inkább ritkulnak, míg az Ipolyon-túl végképen elenyésznek. Az Ipolyon-fölül sem Nógrád, de még kevésbé a magasabban fekvő magas hegyű Zólyom, Liptó, Szepes, Sáros megyékben nem találtam e fajt. Úgyszintén kelet felé is csak ott kezd előjönni, hol a Mátra s az ezzel kapcsolatban levő Karancs hegység teljesen ellapul. Itt aztán egyrészt Borsodmegyének dombor, vetésdús vidékei felé, másrészt a Tisza, Körös, Maros folyamok mentében egész az erdélyi határhegységig elterülő végtelen pusztákon, s a Bánságban, egy szóval a tulajdonképeni alföldön található leggyakrabban. Dél és délnyugot felé a Gözü-egér a váczi hegység déli lejtőjén, s a vele szemben álló vértesi középhegységen alul, többé-ke'Vésbbé valamennyi a Duna, Tisza, Körös es Maros belpartjain; továbbá a Duna, Dráva, Fertő és Balaton tavak mellett, a Lajta hegységen innen elterülő vidékeken tartózkodik ; minthogy ezek többé-kevésbbé bővelkednek a számukra szükséges tulajdonságokkal bíró helyekkel. Leggyakrabban a Duna bal partján találtam őket, név szerint a homokbuczkákban, homokos legelőkben, nagy vetésföldekben, kaszálókban és pusztákban bővelkedő Pestmegyében. Vácztól lefelé a Tiszáig, hol már néhány órányira Pesttől őszszel mindenütt az arra alkalmas helyeken évenkint nagy mennyiségben láthatók. így például már 1826-ban találtam itt őket, s ezen túl minden évben, Szada, Mogyoród, Csömör, Czinkota, Csík-Tarcsa, Rákos-Palota, Csaba és Rákos-Keresztúr szántóföldjein; a Pesthez közel fekvő Szód, Káposztás-Megyer, SzentMihály, Rákos-Szent-Lőrincz, Gubacs pusztákon; egy szóval valamennyi helység és puszta területén Pest, Bács, Csongrád, Heves, Békés, Bihar és Szabolcs megyékben alul; úgyszintén a Bánság s katonai őrvidéklapálvain, majd nagyobb, majd kisebb mennyiségben, a szerint, mint a talaj alkata s művelése nekik kedvező, vagy nem kedvező. A Duna jobb partján, a Lajtlia hegyseghez, tehát Ausztriához es Stájerországhoz közelebb fékvö részein hazánknak, melyek nagyobb számú