Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 5/1-4. (Budapest, 1882)

2-4. szám

100 Válfajai. Podmaniczky Mari báró kisasszonytól Rákos-Kereszturról 1846. január 13-án kapott vén nőstény rajza: fejének mellső része, feltestének hátsó s oldalainak legnagyobb része sárgás szürkebarna, számos egyenlő hosszú, tiszta fehér és kiálló fekete szőrrel vegyült; fejének oldalain az ormány hegyétől a fül és nyak oldalain végig, valamint fejének hátsó s hátának mellső fele részén s háta közepén mintegy tompán végződő a fark felé futó tiszta fehér sávoly, s csak vállai fölött feketével vegyítve; a felső részükön kurta szőrű kacsói, a fark alsó része s a karmok fényes fehérek; a fark felső része szürkés barna, középen fekete barnával vegyítve; farka töve fehér; torka barnás fehér; alfele s czombjai nak belső oldalai fehéresek, a többi altest világos hamuszürke, finom sárgás barna, fehérbe erősen játszó haránt hullám csíkokkal; a test oldalai legerősebben a sárgás barnába átmenők; orrszőrei, melyek leghoszszabbika oly hosszú, mint feje, a szerint a mint szürkebarna vagy fehér alapon állottak, feketék vagy fehérek, de többnyire feketék; szemei fekete barnák. Egy 1851-ben Beszterczebányán Rokosztól kapott, szobában fogott hím (mely rossz kitömése miatt nagy sajnálatomra tönkre jutott) egész testén, a helyett, hogy egész szürke lett volna, palaszürkébe játszó alap felett sárgás rozsdabarna volt, mely színe az altesten a fehéresbe ment át, s ennelfogva itt világos rozsdabarnás fehér vala. Fehéres szürke kacsóin is rozsdás sárgás árnyalat vala látható; úgyszintén farka alsó oldalán is. Az egereknek vannak baTháik is, melyeket a házi egerek bundájában gyakran találtam. Balliáik vörösbarnák, igen karcsuk, körülbelül egy negyeddel kisebbek a kutya balliáinál; igen élénkek, ügyesen másznak még egyes szőrszálakon is; s csak akkor ugranak le, ha arra kényszeríttetnek. 4. Mus gilvus. PETÉNYI. Fakó egév. (Mus pomarius. PETÉNYI. Fahle Maus. Mys pláwka.) (Egy 184G. márczius 3-án Pesten a Bedout-épület egyik gyümölcsösboltja előtt megölve talált hím példány után leírva.) E faj leginkább hasonlít a Mus liortulanus NORDMANN (WIEGMANNS Archiv. VI. 1. 330. lap; DEMIDOFF Y

OY. Zool. I. 45. lap. 3. tábla. Gartenmaus) vagy mi ugyanazt jelent, a Mus Nordmanni K. és Bl. fajhoz. Testének hossza, orra hegyétől farka végéig 3"; farka 2

1/4", tehát mintegy testének 3/4-dét teszi; fejhossza 13'", a fekete szemek feje közepén fekiisznek, ormányszőrei 2—11"' hosszúk, fején tulnyúlók, mindnyájan egyszínűek, rozsdasárgás fehéresek. Fülei hátul 3"'-nyi hosszúk, elül 4"', tehát fejhosszának Vs, odanyomva, a szemeket egészen nem érik el; legszélesebb részükön 3"'-nyik, kívülről többnyire kopaszok és szélükön kissé feketén árnyaltak; belül barnavörösesek, kifelé álló igen kurta rozs-