Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 5/1-4. (Budapest, 1882)

2-4. szám

235 nek nagysága a 02, 0-25 mmétert is meghaladja. E számarányok nagyon természetesen igen tág korlátok között változhatnak az illető egyén életkora szerint; mert a fiatal példányok eo ipso sokkal kisebbek a magasabb koruaknál.

1 A mi az Ichthydiumok testének alakját illeti, mondhatni, hogy csaknem minden fajnál ugyanaz, azaz megnyúlt, alul többnyire kissé lapított s általában a Turbellariákéra emlékeztető, mellső részén elkeskenyedő, míg hátsó részén a petefészek, illetőleg az aránylag nagy peték jelenléte következtében, mint azt EHRI-NBERG is megjegyzi,

2 kiszélesedő, úgy, hogy a «fej» meglehetősen élesen elkülönülni látszik a test többi részétől. EHRENBERG azonban megjegyzi azt is, hogy a test hátsó fele csak azon esetben szélesebb a fejnél, ha az illető egyén petéket hordoz belsejében, míg ellen esetben a fej sokkal szélesebbé válik a test hátsó részénél.

3 Ezen állítása mellett azonban még eddig csak ScHMARDÁ-nak Ichthydium jamaicenseje bizonyít, melynél a fej feltűnően szélesebb a test hátsó végénél,

4 míg az összes többi Ichthydiumoknál az illetékes búvárok állítása, illetőleg leírása és ábrái után ítélve, támaszkodva saját vizsgálataimra is, egész határozottan mondhatom, hogy a mellső testvég mindig keskenyebb a hátsónál s a kettő közötti különbség a peték jelenléte által csak fokozódik. A testnek fej és törzsre való elkülönülése igen sok esetben, mint például a többek között az Ichthydium Podura és tabulatumnál még azáltal is fokoztatik, hogy a test mellső részén egy nyakszerű elszűkülés jelenik meg.

5 Mindezeknek daczára azonban magasabban elkülönült fejről és törzsről szó sem lehet, mert egyik a másikba egészen elmosódottan megy át. A fej mellső, azaz homloki része minden esetben többé-kevésbbé ívelt s csak igen kevés fajnál mutat kisebb-nagyobb bemélyedéseket, melyek azonban a legtöbb esetben nem közvetlen a fej módosulatai, hanem inkább a fejet borító cuticula helybeli elvastagodásai, miként azt példáúl az Ichthydium Poduránál is észlelhetni.

6 A fej hasoldali részén, mely minden esetben lapított, a szájnyílás fekszik, még pedig vagy közvetlen a test hossztengelyének mellső sarkán, azaz a homlokon, vagy pedig kissé hátrább a hasoldalon. A fej hátoldali részén, mely mindig ívelt, különböző feladatra szolgáló rövidebb vagy hosszabb s vastagabb vagy finomabb cuticula sörték találhatók. Eme képletekről azonban alább, az őket megillető helyen tüzetesebben fogok megemlékezni. 1 V. ö. H. Ludwig, id. ill. p. 219. 9 Id. m. p. 390. 3 Id. m. p. 390. Cbaet. Lar. 4 V. ö. Neue Wirbellose Tliiere. I. 2. Taf. XVII. fig. 148. a) c). 6 V. ö. H. Ludwig és Schmarda id. m. td. rajzait. 6 V. ö. H. Ludwig, id. m. id. rajz. 3. ábr. 14*